Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

142 bői főként a Polgárdiból való, keményfából faragott, „Kovács János 1832" feliratú sarokpad és a Soponyáról ide került, 19. századi bögreszemes, zöldmázas, csákvári cserépkályha érdemel figyelmet. Az épület második részében Szőttesek és hímzések Fejér megyében címmel rendeztünk kiállítást a székesfehérvári István Király Múzeum néprajzi gyűjteményének anyagából. Kiállításunkon a Fejér megyei takácsközpontokban, Polgárdin, Zámolyon, Lovasberényben, Tabajdon készült szőtteseket, a kenderfeldolgozás eszközeit, a takács céhemlékeket, valamint a 18-19. századból ránk maradt Fejér megyei hímzéseket mutatjuk be. A kiállított szőttesek közül különösen egy lajoskomáromi takács remekmunka érdemel figyelmet. Kendervászon törülközőbe piros pamutfonallal hat csíkot szőtt a remeklő takács. A harmadik csíkba felirat került: „Bolhás, Dég és L.komáromi B.Takáts Céh Remekje K. 1851" A negyedik csíkban kétfejű sas mintát látunk. Utóbbi motívum gyakran feltűnik céhemlékeinken, mivel a legtöbb céh Habsburg királyainktól nyerte szabadalomlevelét. Ritkaságnak számít a kiállításon látható, 1829-ben nyomtatott takács tankönyv és mintakönyv. A takács szerszámok sorában Báthori Benő tabajdi takács szövőszékét mutatjuk be. A kiállított hímzések közül a legrégebbi évszámos darab az 1735-ből származó bicskei úrasztalterítő. A laposöltéssel, szálszámolással és fehér lyukhímzéssel készült textíliák csoportjában párnavégeket, jegykendőket, fej- és vállkendőket mutatunk be Fülén a Sárréti Tájházban. LUKÁCS LÁSZLÓ A PALOTAVÁROSI SKANZEN SZÉKESFEHÉRVÁRON Székesfehérvár műemléki jelentőségű területté nyilvánított Belvárosát körülölelő külvárosai közül a keleti, a Víziváros az 1960-as évek végén tűnt el. A nyugati, középkori eredetű Palotaváros bontását, vele párhuzamosan az új városrész építését egy évtizeddel ezelőtt kezdték el, és az ma is folyik. A földműves-iparos-kereskedő külváros lebontása irányította az István Király Múzeum kutatóinak figyelmét a városrész gazdag múltjának, hagyományainak feltárására. Kutatás közben merült fel a gondolat, hogy a városrész egy utcaszakaszát, a Rác utcában álló, 1771-ben épült görögkeleti templom {Rác templom) műemléki környezetét a bontástól megmentsük, s a helyreállított épületekben élő skanzent (múzeumokat, kisiparos műhelyeket, boltokat, vendégházakat) rendezzünk be. Az első terv elkészítése után még évekig bizonytalannak látszott a skanzen megvalósulása. Számtalan, a skanzen mellett érvelő megbeszélés, újságcikk, tanulmány, előadás, rádió- és televízióműsor után a terv végül úgy valósult meg, hogy 1985-től egyegy ház újjáépítéséhez sikerült megnyerni a város nagyvállalatainak anyagi és erkölcsi támogatását. A Palotavárosi Skanzenben a Fejér Megyei Művelődési Központ illetve a Népművészeti Egyesület kezelésében lévő Mesterségek Házán kívül közművelődési szempontból három épület, három kiállítás érdemel figyelmet. Mindhárom 1988-ban valósult meg. Elsőként a KIOSZ Fejér Megyei Titkársága szervezésében, Székesfe-