Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)

13 vidékén 9 szem búza és 9 korty víz volt e napon a kíváncsi lányok eledele. Éjszakára fejük alá férfigatyát téve, álmukban megjelent az, aki majd feleségül kéri őket. Padragon e napon a lányok az ágy lábához térdelve mondták: „Szent András mondd meg nekem, ki lesz a férjem!", vagy „Kelep, kelep Szent András, mondd meg nekem, ki lesz az én párom!" Ugodon az ágyat átlépve mondogatták: „András kérlek, ágyláb léplek, mondd meg nékem, ki lesz az én férjem!" De ha e napon a lányok kezüket végighúzták a zsúptető szélén, s onnan sok törmelék hullott kötényükbe, akkor egy hónapon belül várhatták a kérő jelentkezését. A magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan vidékünkön is házassági jóslásokban leggazdagabb Luca napja volt. Legáltalánosabb szokásként Luca-cédulákat készítettek: egy üres és 12 fiúnéwel ellátott papírdarabkát köcsögbe vagy a szalmazsákba téve naponta egyet elégettek, az utolsót karácsony vigíliáján az éjféli mise előtt megnézték, belőle a jövendőbelit meghatározták. A Somló vidékén a nevek mellé falunevet és foglalkozást is írtak. Ugodon a reggeli mise előtti első harangszótól beharangozásig 13 névvel ellátott gombócot tettek forró vízbe, közülük az először feljövőben rejtőzött a vőlegény neve. De ezen a napon választották ki azt a piros almát is, amelyet karácsony napjáig falatonként fogyasztottak. Templomból hazamenet az utolsó falatnál szembejövő férfi nevéből a jövendő férj nevét is meghatározták. Hasonló jósló szokások fűződnek Tamás napjához is. Karácsony vigíliáján különösen az éjféli mise előtti és utáni időszakasz volt gazdag házasságjóslásokban. Ilyenkor egy öl fát vittek be a lányok a favágítótól, s megszámolták: ha páros volt, lehetett várni a lakodalmat. De ugyanezt jelentette, ha a disznót szólították, vagy az ólat megrúgták, s az állat párosat röffentett. Ha templombamenetel előtt a lányok az eresz alatt fésülködtek, nem maradtak pártában az újesztendőben. Szentgálon ez éjszaka egy tál vizet tettek ki az udvarra. Reggelre a vízbefagyott ábra megmutatta a jövendőbeli foglalkozását. A várvavárt házastárs arcmása tűnt fel akkor, ha a lány éjszaka egy marék meggyújtott szalma lángjába nézett bele, mondván: „Lángba gyüjjön létre, az uramnak képe!" De biztosra vehette férjhezmenetelét az is, aki az éjféli misére hívó harangszókor hozománya egyik lepedőjét az ablak alatt megrázva mondta: „Jöjj párom, alig várom, lepedőmet azért rázom!" A Somló-vidéki lányoknak az éjféli mise után lerúgott cipő állása is megmutatta, hogy lesz-e lakodalom farsangkor: ha orrával kifelé állt, biztos volt a kérő jövetele. Szilveszter éjjelén, újév reggelén Tihanyban egy cső kukoricát morzsoltak le, s ha páros volt, bíztak a férjhezmenetelben. Kisdörgicsén a levesbe főtt, s lánynevekkel ellátott orjacsontokat a tornácra tették. Amelyiket először elvitte a kutya, az a lány farsangban készülhetett a lakodalomra. Általános volt a nyírágseprűn át történő ólomöntés is, a megszilárdult formában a jövendőbelit látva. De ezen a napon lezárult a jóslások sora, hisz a hamarosan kezdődő farsangban elvált, hogy a kívánságok, jövendölések valóra válnak-e. LACKÓVITS EMŐKE