Íme az én népem. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 40. (1995)
125 VII. NÉPHIT, NÉPI GYÓGYÁSZAT, HALÁL SAJÓSZENTANDRÁSI HIEDELEMALAKOK A hajdani Szolnok-Doboka, ma Beszterce-Naszód megyében, Bethlen és Beszterce, közelebbről Somkerék és Sajómagyaros között a Sajó mentén, hegyek tövében megbújó kicsiny falu Sajószentandrás. Lakói református magyarok és görögkeleti románok. Itt a magyarság létszámában már a század elején is alatta maradt a románnak, így érthető, hogy a reformátusok néphitére is a román hiedelemvilág jellemzői nyomták rá bélyegüket. A magyarok között élő hiedelemmondáknak és hiedelemtörténeteknek leggyakrabban két központi alakja figyelhető meg. Az egyik a magyar mondakatalógusban kísértetként, a románban ördög és segédjeként emlegetett szeJJemJény míg a másik természetfölötti erővel rendelkező, az európai mondavilágban is általánosan megtalálható alak. A kísértetek vagy szellemlények nemegyszer természeti démonokként jelennek meg: például az éjszaka szellemeként, tűzként. Valamennyit tisztátalannak vagy „sztiygajj'á"-nak nevezik. Ez nem más, mint az élőket ijesztgető, hazajáró lélek, a sztrigoj. Az elnevezés román jövevényszó, úgyszintén megnevezett tevékenysége is, aki az élőket boszkonyáJja, azaz megrontja. De segítségével rontanak, „boszkonyálnak" itt a magyar hiedelemmondák jellegzetes, természetfölötti erővel rendelkező alakjai is. A rontó nem maga a holt, hanem a holt bőrébe bújt ördög. A visszajárás oka pedig az elhunytnak életében elkövetett bűne. Különféle alakokat öltve jelenik meg: mint természeti jelenség, tűzként: mint tárgy, nyomtató rúdként: de emberi alakot is felvesz: szépasszonyként, kisasszonyként, tetszetős külsejű férfiként, csendőrként, törpeként, esetleg egy-egy elhunyt családtag másaként, vagy csak láthatatlan szellemkéntjelentkezik. A kísértés alapján három típust különíthetünk el: 1. A tisztátalan csak magányos emberhez szegődik, kettőtől már elmenekül; 2. Csak kísér vagy félrevezet, nem bánt, az éjszaka elmúltával vagy az emberi települések szélén eltűnik; 3. Áldozatát gyötri, esetenként a halálba kergeti. A tisztátalan képében megjelenő szép nő, a „kisasszony"pedig megegyezik a délszláv viJákkal, a román frumoaselékkel vagy /e/ékkeJ, akik úgy megbűvölik áldozatukat, hogy az soha el nem felejtheti őket. Ahogy arról a vasutasról beszélik, aki az 1920-as évek egyik szilveszterén a szentandrási vashídnál teljesített szolgálatot, amikor a fehérbe öltözött kisasszony meglátogatta, s eszmélete vesztéséig táncoltatta, azután halála napjáig rendszeresen felkereste. A tisztátalannal szemben nem tudnak védekezni. Akit megkísért, az kiszolgáltatottjává válik. Ezzel szemben a másik hiedelemalakkal, a természetfölötti erővel rendelkező lénnyel szembeszállnak, erejét egy másik természetfölötti erővel rendelkező személy segítségével megtörik. E hiedelemalakokban a fekete és a fehér mágia jellegzetességei körvonalazhatók. Azonosak ezek a boszorkánnyal, a tudós emberrel vagy tudós asszonnyal. Azonban a magyar nyelvterület másutt ismeretes boszorkány alakjával szemben az itt megjelenő boszorkány nem tanulja, vagy örökli tudományát, hanem a tisztátalan segítségével kapja. A tisztátalan megszállja és kényszeríti tetteinek elkövetésére. Ez is a román folklór egyik jellemzője, amelynek
