Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
ittenit Számmer Pál vezette 1844-ig. Ez a fehérvári nyomdászat legfényesebb korszaka, ekkor adták itt ki Vörösmarty Mihály Bujdosók ( 1830) és Csongor és Tünde ( 1831 ) című müveit. Számmer Pált és családját Vörösmarty személyesen is becsülte. Számmer Pál özvegye 1869-ig vezette a nyomdát. 1848-ban cenzúra nélkül nyomtatván kl a 12 pontot, 1850-ben 6 hónapig a hírhedt Újépület foglya volt Pesten. A 19. század közepén a nyomdát a Sas (Ady) utcába költöztették át, a Kölcsönös Segélyező Egylet házába (127). Az özvegy halála után két fia, Imre és Kálmán közösen működtették a nyomdát, amely ekkor vette fel Vörösmarty nevét. 1871-ben Számmer Imre új berendezéssel, új helyen, a Nádor (Március 15. ) utcában, majd 1882-től a Bástya utcában új nyomdát alapított (192). Korszerű berendezésű, jó vevőkörű nyomda volt, amit özvegye majd veje vezetett tovább. 1920-ban ezt vette meg a „Pannónia" szövetkezet, s 1949-ig ezen a néven működtette. Számmer Kálmán vitte tovább a Vörösmarty Nyomdát, de nem sok sikerrel forgolódott az üzleti életben: 1882-ben a nyomda felét Csitáry Kálmánnak adta el, ő maga a megmaradt résszel visszaköltözött a Kaszárnya utcába, majd századunk elején az egyházmegye vette meg tőle. Ekkor Páduai Szt. Antal nevét vette fel a nyomda, és többször költöztették (pl. a szemináriumba, majd az agg papok házába). Végül 1939-ben vették meg a nyomda elhelyezésére a Vasvári utca sarkán álló házat. (1926-tól ismét Vörösmarty Nyomda néven. ) 1882-ben tehát megszűnt a Számmer család egyeduralma, Csitáry Kálmán, majd testvére, Csitáry G. Emil vezette a Sas utcai vállalatot. Itt készült a Székesfehérvár és Vidéke című lap. 1895-ben egy újabb tönkrement nyomdát vettek meg (ez addig a Jókai utcában működött). Az özvegy, majd 1921-től a fiú, Csitáry Jenő virágoztatta fel a nyomdát: ő hozatta városunkba az első szedőgépet. A századforduló éveiben alapított nyomdák közül meg kell említeni Eisler Adolfét, a Minerva Nyomdát (Weinberger Dezső. Sas, majd Kossuth utca) és a Debreczenyi Nyomdát (Debreczenyi Gyula, Zalka Máté utca 6., majd a Zalka Máté utca — János köz sarkán). Ezek mindegyike az államosításig termelt. A vasútépítésnek városunk gazdasági életére gyakorolt káros következménye talán leglátványosabban a kereskedelem megtorpanásában mutatkozott meg. A nagykereskedések többsége bezárt, a kereskedelmi forgalom erősen megcsappant a főváros és a többi nagyváros kereskedőinek és az áruházak, szövetkezetek versenye miatt. A legtőkeerősebb kereskedők a múlt század végén el is költöztek innen. A vásárok forgalmán ez a kedvezőtlen fordulat nemigen látszott; ezután Fehérvár a nagybani árucserének csupán színtere volt, nem aktív részese. Ide jöttek ugyanis a kereskedők vásárolni, az esetek nagy többségében a szintén ide érkező eladóktól: az árut általában nem fehérvári termelte és nem is fehérvári vette meg. A vasút ezt a — már egyébként a múlt század közepén megindult — folyamatot igen fölgyorsította. A vicinálisvonalak megépülése pedig Fehérvár főváros és Nyugat-Európa felé mutató csomóponti szerepe miatt még kedvezőtlenebbé tette a helyzetet. Másutt a helyi érdekű vonalak a középponti várost gazdagították, nálunk szegényítették, mert az áru Fehérvár környékéről a városon át egyenesen a fővárosba ment. így a vidék hagyományos kiviteli cikkei közül a búzaexport, a kukorica-és a bőrexport jelentősen visszaesett, az állat (ló, szarvasmarha) kivitele is csökkent. Csak korszakunk végére kezdett Székesfehérvár a magyar kivitelbe ismét bekapcsolódni, ekkortól emelkedni kezdett a friss hús, gyümölcs és a hüvelyesek exportja. A növekvő számú városi lakosság ellátása miatt a helyi kereskedők száma természetesen folyamatosan nőtt: 1840 és 1930 között több mint duplájára, de ezen belül a kofák, piaci árusok, az „aprólékos" kereskedők száma növekedett. (1930-ban 382 önálló kereskedő közül csak 23 tekinthető nagykereskedőnek, az összes kereskedelmi alkalmazott közül 158 kofa és 18 a házaló. ) Ugyanezen időszak alatt a városi szükségletet kiszolgáló kereskedelmi ágazatok erősen differenciálódtak, például a ruházati kereskedelem teljes skálája (selyem, díszmű, rövidáru, kalap, cipő stb.) már csak az áruházakban volt meg együtt, az egyes kereskedők csak еёУ" е 8У ágával foglalkoztak. Korszakunkban a Fő téren már állt a két mai áruház elődje. A Forintos Áruház ősét Kreizler Sámuel alapította 1842-ben. 1870-192
