Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

ban, ezeket eladták a városnak, helyette megvették az új épület helyén állt két házat (az egyikben volt a belvárosi óvoda). Ezután a város és a rend is lebontotta új szerzeményeit, így lett hely az építkezésre, és így valósult meg a városi hatóság rendezési koncepciója is: ekkor keletkezett a XI. Ince pápa tér (Bartók Béla tér). A város e területen építette fel a 40-es évek elején a városi kultúrházat (mai Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár és Csók István Képtár épülete; 125-126. ). A rend a gimnáziumot 1937-ben kezdte építtetni, az első tanulókat azonban csak 1941-ben fogadta az épület. Az eredeti terv szerint a kis tér fölött a régi és az új gimnázium épületét fedett híd kötötte volna össze. Igen szerencsés helyzetben van az olvasó: a másik gimnázium, a „főreál" történetének, és főként hangulatának ismertetésénél bízvást támaszkodhatok egykori diákjai leírására. Feltűnően sokat írtak és különösen kedvezőket erről az iskoláról. Jankovich Ferenc „A magam emberségéből" című önéletírásában például ezt: „A közel százéves [reáltanoda] különben is híres középiskola volt Fehérváron, méltó vetélytársa a papi gimnáziumnak. Tanárai közt nagyszerű emberek akadtak, több Eötvös-kollégista is. Itt tanított egy ideig Szabó Dezső, és még engemet is a költő és műfordító György Oszkár (kiről még az ungvári időkben, mert ott együtt tanárkodtak, az [Elsodort falu] Miklósát mintázta meg a regényíró — a Böjthe János és Miklós közti parázs viták legnagyobb része szó szerinti lejegyzés. Ezt magától György Oszkártól tudom). Iskolaigazgatónk a neves kis- és nagyszótáríró Kelemen Béla volt. Az egyes természettudományi tárgyakat, például a mértant, matematikát, fizikát, de még a magyar irodalmat is oly tanároktól tanultuk, akik előzőleg évekig tanársegédkedtek a különböző egyetemeken (így dr. Hantos László, Szilvássy János, DormuthÁrpád stb. ). Az iskolából már akkor is jeles tudósok és tehetséges fiatal írók kerültek ki (Kodolányi, Tóth Aladár, Gereblyés, Pákozdy Ferenc stb.)"... Az iskola 1854-ben kétosztályú községi reáliskolaként alakult Ferenczy János polgármester és Bula Teofil ciszterci rendi gimnáziumigazgató kezdeményezésére. Az utóbbi hét évig igazgatója is volt az iskolának. 1883-tól nyolc osztályú főreáliskola lett Előbb az Oskola utca 2. (Zalka Máté utca) számú városi tulajdonú házban (leánylíceum helyén) működött, majd saját épületébe 1894-ben költözött (187.). Ybl Miklós nevét 1925-től viselte. Az iskola szabadabb szelleme, jó hangulata nagyon megragadta az itt tanulókat. Kodolányi János „Süllyedő világ" című művében így ír erről: „Az iskola egészen fogamra való. Szabad bajtársi hang uralkodik itt, nyomát sem érzem a gőgös, puffadt tanári uralomnak. Igazgatónk is tetszik, Kelemen Béla ő, ugyanaz, akinek szótárait használjuk. Mosolygó, kissé szkeptikus arc, pirosas orrú úr, iparkodik félelmes ábrázatot vágni, ha végigmegy a folyosókon, de magában mosolyog. A tanárok, akár fiatalabbak, akár öregek, jó emberek. Rigolyások, hiszen tanárok, de megértők és bölcsek... Igazi munkában gazdag, békés diákélet kezdődik számomra Fehérvárott". Csak az érdekesség kedvéért idézek Szabó Dezső „Életeim" című művéből, aki tanárként, természetesen egészen más nézőpontból ítélte meg kollegáit. Kissé karcos modorában így ír: „Délben jelentkeztem a főreáliskola igazgatójánál. Kelemen Béla volt, az ismert szótáríró. Nagyon udvariasan fogadott, de rögtön láttam, hogy olyan ember, aki minden pillanatban ezer óvatosság folyosóját tartja nyitva maga mögött. " Az ifjabb nemzedék is nagy szeretettel — bár ha riadt szorongással is olykor — közelített az iskolához. Erre például Csanádi Imre Óda a nélkülözött Fehérvárhoz című ifjúkori verséből idézek egyetlen versszakot: „Ó, Város! Városom lettél, hazámmá lettél, köved-falad közé kötött ifjú korom. Komoly kőiskolád padjában lelt nem egy tél, hol jó szón, hol meg ostoron." Az épület falán emléktábla hirdeti György Oszkár költő-tanár emlékét. Itt tanított 1920-1940 között Önálló verseskötetei (In memóriám, Titkok, A végtelen fasor) mellett nevéhez fűződik az első Baudelaire-fordításkötet kiadása (A rossz virágai), Verlaine, Spire és Fleg fordításai. Csendes, visszavonult ember volt de nagy hatású franciatanár. Közéleti szereplésének egyik momentuma a VÁR című kulturális folyóirat szerkesztése és megjelentetése volt Híres tanítványai hálásan gondoltak vissza tanár- és költőbarát-176