Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)
mokba fát ültető kezdeményezést és bölcsen meg-megjegyezgették: „Ha lesz, fa lesz!" Eszerint innen eredne az elnevezés. Az 1849. évi „haleszi felkelés" emlékére 1898-ban emelték a vértanú-emlékoszlopot. Ez még valóban csak oszlop volt, mely a Nagyboldogasszony-bazilika kövei közül származott, tetejét egy sima lappal fedték (162). A nép egyszerűen csak gyertyatartónak csúfolta, mert hogy valóban olyan is volt. Még vagy 30 évnek kellett eltelni, amíg ideröppent Bory Jenő turulmadara a csonkabonka emlékmű tetejére (163). Minden megszólás ellenére azonban ez volt városunk egyik legnépszerűbb emlékműve: március 15-én és október 6-án a munkásság és diákság rendszeresen itt ünnepelt. 1898 jelentett fordulatot az egész terület életében: eddig kertszerű volt, most viszont díszcserjék és díszfák ültetésével ligetté, parkká alakították át, s Erzsébet királyné meggyilkolásának emlékére (1898) Erzsébet ligetnek nevezték el. Századunkban sporttelepet is alakítottak ki. Sétáló- és pihenőparkként, vagy aktív sportolásra is igen szívesen vették igénybe a lövölde parkját és teniszpályáit (157—159). Teniszezni nyáron a „gödörben", azaz a korcsolyapályán is lehetett (169). Télen itt korcsolyáztak a felnőttek a régi melegedő épületéből kiszüremlő katonazenére. A pályát a Korcsolyázó Egylet tartotta fenn. Az 1936-ban lebontott régi épület helyett új korcsolya-és teniszcsarnokot építettek. Itt gyerekeknek nem volt helye, ők a megfagyott Hosszúsétatéri-dűlőre, vagy a mai strand területének vizes tisztásaira jártak korcsolyázni. S ha már a szabadidő eltöltésének lehetőségeinél tartunk, feltétlenül és itt kell szólnunk a vendéglátóhelyekről is. Egy városról alkotott képhez nagyon szorosan hozzátartozik az, hogy vajon el lehet-e ott tölteni egy-egy órát, esetleg étellel-itallal vagy főként beszélgetéssel, szemlélődéssel, netalántán még újságolvasással, vagy előadások meghallgatásával is. Mindezen funkcióknak megfelelő vendéglátóhelyeknek kell lenniük minden városban, éspedig bőségesen és differenciáltan: mindenki azt választhassa, ami pillanatnyi igényelnek megfelel. Nos, ennek az elvárásnak az általunk tárgyalt évtizedekben Székesfehérvár megfelelt, s sokkal inkább megfelelt, mint ma. A négyszázötven terítékes díszebéd megrendezésére (pl. ilyet adott a város a Magyar Királyban a Vörösmarty Mihály születésének centenáriuma alkalmából rendezett díszünnepségen 1900. december l-jén) éppúgy volt lehetőség, mint a dalárdák, szakegyletek, szakszervezetek tagjainak találkozására, de még a munkásság sztrájktanyáiként és önképző-olvasóköri helyiségeiként, vagy munkásotthonaiként is ебУ" е ёУ korabeli vendéglő, annak különterme vagy udvara szolgált Volt itt étterem, kávéház, cukrászda, söröző, sörkert, vendéglő, beszálló vendéglő, „itzés kimérés", kocsma bőséggel. Étterme volt a 30-as években a szállodáknak (a Magyar Királynak, Fekete Sasnak, Árpádnak) és ezeken kívül üzemelt még a Központi Vendéglő (a mai ősfehérvár; 79), Laczkovits Béláé (Budai út 8.), Szalay Alajosé (Rózsa utca 7.; 166), Foltényi Józsefé (Kossuth utca 14. ), a vasúti étterem és az Aranybulla vendéglő. Kávéház működött a Magyar Királyban, a Nádor utca—Várkapu utca sarkán (33, ma Műszaki Áruház), a színház épületében (195), és a Kossuth utca 17. szám alatt, ez volt a Vörösmarty Kávéház (a Kossuth utca-Petőfi utca sarkán). Cukrászdák is csak a Belvárosban voltak: Marich (Kossuth utca 14. ), Fölkért (Nádor utca 5. és Kossuth utca 3. ), Binder (Nádor utca—Rózsa utcai sarok), Lőwinger (Nádor utca 21.), csak korszakunk végén nyitottak egyet a Sóstón is. A beszálló vendéglők viszont természetesen a Belváros peremén, a piacok, vásárok helyéhez közel, vagy a nagy bevezető utak mentén telepedtek. Már az 1826-os felmérés is azt tanúsítja, hogy a Felsővároson volt a legtöbb fogadó, szám szerint 13, a vásárálláson és a Budáról ekkor itt betorkolló út közelében. A múlt század végétől például az Arany Sas (a Nemzeti Bank helyén), a Bárány (a bírósággal szemben, a Nádor utca elején), a Vásártér, a Ponty (90.), a Korona (Simor utca, ma Piac tér), a Kálózdi fogadó (a Vörösmarty téren), és az Aranyperec (a Palotai úton) pedig a hetipiacok fogalmát bonyolította le. Az udvari színek alá ide beállhatott a vásárra, piacra érkező, a vásár idején megszállhatott, vagy csak az éjszakára összetolt asztalok között megalhatott, de a futó vendégeknek is megfelelt a kimérés. A beszálló vendéglőket is ideszámítva 1931-ben 78 vendéglő működött a városban, 164
