Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

még nyitott volt, lefedték, tetőt kapott, s a vállalkozó egy ideig mozit működtetett itt, ez volt az Árpád mozgószínház. Később a medencét újra rendeltetésének megfelelően, de kútvízzel működtették, uszodaként (157, 168). A gyereksereg persze a század elején is megtalálta nyáron a fürdésre alkalmas helyet: a „gólyá"-nak nevezett Pusztafolyó-szakasz kb. 200 méter hosszú, katlanszerű medrében fürödhettek a fiúk és az esetleg odamerészkedő férfiak. Lányok ide az előbb említettek felettébb hiányos „öltözéke" miatt nem jártak. Némileg kulturáltabb fürdési lehetőség nyüt a Városmajornál levő Malomcsatornaszakaszon. Itt a vízimalom felduzzasztott bő és tiszta vizét „háromkrajcáros fürdőnek" nevezték, még ha hivatalos neve Városi közfürdő volt is (156, 167). Az 1910-es években ezek mellett csak régi gőz- és kádfürdők működtek, a Rózsás-(régen Kizling-)kertben, a belvárosban a Lakatos, azaz a régi Fürdő utcában és azzal szemközt, a várárok túlol lalán (a mai óvoda tájékán). A strand építkezése az 1930-as évek közepén folyt, a Malomcsatorna beboltozása után kialakított területen. (Először a Sóstón akartak tavi strandot nyitni. ) A strand felépítése a „Csitáry-éra" egyik legnagyobb beruházása volt, a korszakban jól felszerelt, modern versenyuszodának számított (169). A helyiek valószínűleg jobban kedvelték azonban éttermét, amelyet később lebontottak. Itt igen hangulatos estéket lehetett eltölteni. Kedden, pénteken este tánc is volt, katonazenekarjátszott. Nagyon kedvelt volt a többi zenés kerthelyiség is. A Rózsáskertben (153), az ottani táncban elsősorban a felsővárosi fiatalokat lehetett megtalálni. Itt minden vasárnap délután folyt a tánc. Az Árpád fürdő kerthelyiségében és a lövöldében is katonazene volt (159). A Zichy liget fái alatt is volt egy kis kerti vendéglő (99, 166), de ezt elsősorban a vasárnap délelőtti korzó alkalmából, vagy a templomból hazafelé menet keresték fel polgárok és gazdák egyaránt, hogy ott elfogyasszák ebéd előtti zónapörköltjüket, amire persze inni is kellett valamit, azután szép lassan haza lehetett sétálni a terített asztalhoz. A sétáló- és találkozóhely szervesen hozzátartozott a régi város életéhez. Ezt a szerepet Fehérváron a Budai kaputorony lebontása előtt a Régi Promenád (ez a kaputoronytól a mostani OTP telkén át a „Szent János hídjáig", azaz a Malomcsatornát átívelő kis hídig tartott), azután pedig a Ligetsor és a Zichy liget töltötte be (103-105). Itt lehetett meghallani a legfrissebb híreket és itt lehetett megmutatni a legújabb toalettet, nyári vasárnaponként térzenét is hallgathatott a korzó közönsége. Sőt 1872-ben a város zenekedvelő ifjúsága minden kedden és szombaton is hirdetett térzenét. Volt azonban „cselédkorzó" is: így hívták a Fő utca árnyékosabb, keskenyebb járdájú oldalát. A pihenést, a felüdülést szolgáló parkok már egy kissé messzebb estek a Belvárostól: érthető ez, hiszen a várfalakkal körülkerített területen korszakunk végére már minden tenyérnyi hely beépült, sőt már a bontások is elkezdődtek. A Vörösmarty tér kis ligete — ami azonban a szobor „félreállítása" előtt sokkal nagyobb, ligetszerűbb volt, mint a mai — a téren futó csatornák lefedése és a szobor elhelyezése után (1866) alakult ki (132-135). Kovácsoltvas ráccsal kellett védeni, hiszen a parkocska mellett hajtották ki reggelente a marhákat a legelőre. A Vörösmarty tér zártságát a Sóstói sétány régi állapota (161) jobban megőrizte még, mint az, amikor a 30-as évek utolsó éveiben itt is beboltozták a sétány csatornáit és felettük megnyílt a Balatonra vivő széles út (Szent László út). Ez a szép, árnyas, két sor öreg fával és sövénysorral szegélyezett sétány az élővízként mellette futó csatornával a Sóstói ligeterdőbe vezetett. Belőle ágazott le és futott a Széchenyi utcával párhuzamosan a Hosszú sétatér (160). Az Ottokár- (Várfal) parkot részben kevéssel a romkert kialakításához kapcsolódó bontások előtt, részben utána hozták létre. Itt mód nyílott a Monostor-bástya maradványainak bemutatására is. A téren lévő alkotásokat 1938-ban helyezték el. Lux Elek műve Wathay Ferenc várkapitányt ábrázolja, Ohman Béláé pedig Prohászka Ottokár emlékére készült. A Halesz története ismét sokkal előbb kezdődött A homokos, buckás terület a városé volt. 1839-ben fákat ültettek itt és a város csőszt fogadott a fák gondozására, öntözésére. A nép pedig — az utólagos névmagyarázat szerint — sanda pillantásokkal nézte a ho-