Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno… Pillanatképek egy város életéből. – A Fejér Megyei Múzeumegyesület kiadványai 6. – Szent István Király Múzeum közleményei: B sorozat 38 (1990)

„MEGJÖTTEK A FEHÉRVÁM HUSZÁROK" A katonaság mindig is nagy szerepet játszott Székesfehérvár életében. Elég itt csak a török elleni háborúkra utalni. Fehérvár Buda eleste után két évvel került török kézre, és ugyancsak két évvel Buda felszabadítása után szabadult fel a török uralom alól (1543, ill. 1688). E két időpont előtt magyar, közöttük (az 1601—1602-es évek fordulója kivételével) török végvár volt. Magukban ezek a tények is rávilágítanak Székesfehérvár stratégiai szerepére az ország középpontjának, a fővárosnak védelmében; nem hiába tekintették s tekintik ma is Székesfehérvárt „Buda jobb karjának". A 18—19. században sem volt ez másképp. E két század hangos a városnak a katonatartással kapcsolatos panaszaitól. A házaknál elszállásolt katonaság bizony nagyon sok gondot okozott polgárnak és zsellérnek egyaránt, s jelentős számokról volt szó. 1854-ben például városi kimutatás készült az itt tartózkodó katonaság létszámáról; Ferenc József császár ugyanis ekkor tartotta esküvőjét, s ennek örömére minden katonának 1 font hús járt. A városi hatóságok ekkor 1191 font húst szolgáltattak ki a katonáknak, igaz ugyanekkor a városi szegényeket Is megvendégelték. A kaszárnyát, a mai Kossuth Lajos utca régi névadóját csak 1801-ben építtette a város az Árpád fürdő, főposta, pénzügyi palota helyén. A kaszárnya a belvárosi polgárság adományaiból és adóiból épült; így legalább megszabadultak az ezerszer elátkozott katonabeszállásolásoktól. A kaszárnya talán már építésekor is szűk volt, a század 60-as éveire azonban a helyzet már katasztrofális. 1860-ban átszervezték a katonai struktúrát: a közös hadseregbeli addigi 62 ezred helyett 80-at állítottak fel. Ez után az átszervezés után Fehérvár hadkiegészítő parancsnoksági székhely lett. A közös hadseregbeli háziezred, a 69. gyalogezred és a 10. huszárezred ekkor alakult, de nem volt hová költöznie. A város pedig kijelentette, hogy újabb laktanyát nem óhajt építeni. így egy lovasezred- és osztályparancsnokságot helyeztek ide. Ez viszont rosszabbul esett a városnak, mint az eredeti elosztás: a hírhedt „fehérvári huszárok" helyett inkább gyalogosokat kértek, és még a laktanyaépítést is megígérték. így 1883. október 23-án nagy zeneszóval végre bevonulhattak a háziezredek, egyelőre persze csakúgy a lakosság terhére, mint azelőtt Már elkezdődött azonban a Budai úti laktanyasor tervezése. 1892-ben a lovaskaszárnya, azaz a huszárlaktanya épült fel, összes kellékével: lovardákkal és gyakorlóterekkel. Építéséhez a „Jezsuita-" és a „Sifii-fbldek" egy részét vették igénybe (156). A Lövölde utca másik sarkán, a volt megyei kórházból alakították ki ezután a huszárpótkeret laktanyáját (207). Fehérvári huszárnak lenni fogalom volt már a múlt század végén is. Nem nagyon volt tanácsos velük „csak úgy gyalogosan" (azaz segítség vagy fegyver nélkül) vitába bocsát-158