Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

„Az orosz ősz vigasztalan melankóliája, az élet avar illata sóhajt le Csehov színpadjáról: temetőben járunk, lelkek temetőjében, vágyak temetőjében, akarások temetőjében, orosz temetőben.”

A kritikusi, irodalomtörténészi recepció is Csehov népszerűségének változásait mutatja. A századfordulón magasra szökött az érdeklődés, ekkor a hullámzó népszerűségi mutatók ellenére is érezhető a Csehovművek iránti fokozott figyelem, amely az orosz irodalom magyar recepciójában korjellemző jegyeket is mutat.

Kivételes figyelmet szentelt Csehovnak Kosztolányi Dezső. 1904. aug. 3-án írja Juhász Gyulának: „...tudatom, hogy Csehov két drámáját (...) elolvastam s a kedves és nagy író most tízszer magasabban áll szememben. El ne mulassza átfutni valamelyiket: akár a ,,Mőwe”-t, akár a „Die drei Schwestern”-t.”

1907-ben pedig ezt írja a Budapesti Napló ban Csehov két leveléről: „Csehov, az író hálóingben. (...) Egy ember szenved előttünk, minden irodalmi cafrangtól és póztól mentes, egy sápadt haldokló, kinek homloka köré a láz fon aureolát. Bámultátok eddig Csehovot? Olvassátok el ezeket a levélbe szorított apró köznapi tragédiákat és szeretni fogjátok.”

Kosztolányi így tudósítja olvasóit 1922-ben a Nyugatban: „A Vígszínház parádés szereposztásban és rendezéssel színre hozta Csehov drámáját, a Három nővért. „Cselekmény, ármánykodó fondorlat, külső esemény nem mozgatja a darabot, mégsem novella, mégse regény, hanem dráma, melyben egy írói lángelme a legnagyobb erőpróbát vállalta és megmutatta, hogy az érzés biztos kalauz, csalhatatlan építő, mindenütt, még színpadon is. Egy misét láttunk s templomi áhítattal távoztunk a színházból.”

Lukács György 1911-ben, A modern dráma fejlődéstörténetében ír Csehovról. Hangsúlyozza, hogy „a modern irodalom leghalkabb drámádban „Akaratról vagy küzdelemről szó sem lehet.” A szereplők „külső élete csupa véletlen; csak a vég bizonyos és szükségszerű”. A Csehovdarabokat mozdulatlannak, egy helyben maradónak látja „a sok finom lelki átalakulás ellenére is”. Szerinte Csehov „csak finomítja, spiritualizálja a naturalizmust, de a lehető legközelebb áll hozzá.” Ebben a megállapításában szerepet kaphatott a Csehov-drámák naturalista szellemű színrevitelének német visszhangja is, annak ellenére, hogy Csehov nem szerette, ha darabjait naturalista szellemben játszották.

Csehov magyar fogadtatásában is csak 1945 után következett be minőségi változás. Darabjait 1947—48-tól sokszor bemutatták színházaink. Műveit 1959-ben az Európa Kiadó adta ki négy kötetben. Majd pedig 1973—75N között a Helikon gondozásában nyolc kötetben láttak napvilágot alkotásai. M. A. Csehova és Jermilov Csehovról szóló könyvei már

87