Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)
halk jónapottal, az iskolásgyerekek egy hangos dicsértessékkel mennek el a boldog városi emberek fényköre alatt...’’ Majd: „A fnndusok másik oldalán a górék és ólak mögött is volt egy kis akácerdő ... A gépszíj és a dob zakatolásában a masinásgazdu számtani feladványokat ad föl; a polyvatoló lányok mocskosán kacagnak vissza szörnyű munkájukból.’’ A hadifogságban sínylődő apa hiányában egyre gyakrabban idézte föl magában fájdalma enyhítésére a közös szilasi emlékeket: „még az újévi dicsérettől zengő hideg templomot is ez a szülőföld-meleg fűtötte ki a pitvaros ajtón át, melyen apám kezébe kapaszkodva a pénzes tányér előtt az »intelligencia« padjához siettem.” Németh László Szilas-képében „elvehetetlenül” benne volt haláláig a „választott szülőföld” határa. A falu fejlődése, a földművelés változó módszerei és a mezőgazdaságban bekövetkező forradalmi változások átrendezhették a határt, de az író műveiben tovább él a Bozót, Cigánysor, Felső-temető, Helyföld, Hordóvölgy, Huszár-major, Kereszt, Lajoshegy, Pósahídja, Studinka-rész, Tükrös, Vaskapu. „Itt a gráciás dombok közt, az egyszerű Változatosság nyílt figurái előtt Nyíltam én ki s hűs kéz volt kamaszlázamra a táj.. (Mezőföldi táj) Németh Lászlónak a természet varázsát már Szilason is elsősorban a kert jelentette. Számára a kertnek legalább oly atmoszféra-teremtő ereje volt, mint sok más kortársánál a kávéházaknak. írónk úgy vallja: „Szilason a »társadalom.« állt előttem, az, amiről a könyvekben olvasni. Kerek, rendezett, könnyen áttekinthető. Pestről hiába igyekeztem volna ilyet kikanyarítani.” Szavának őszinteségében természetesen nincs jogunk kételkedni. Ugyanakkor lehetetlen észre nem venni Szilas-képe mítosz-elemeit. Péter bátya című versében olvassuk: „De nem! Nem folysz szét nyomtalan, Nyelvem vésővé keményítve Híred az időbe vonom Hogy jel legyen, új Termopylé. Ma, amikor szobrok száza nő, Szobra a Halott Katonának. Én életet faragok ki: Téged: parasztok Széchenyije” Majd később: „Medáliát nyert négy lovad Első cséplőt te indítottad Presbiter és elöljáró Voltál, s tanult gazda a fiad. 82
