Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

és a tanítványnak a kapcsolata is csak az első időkben volt eszményi; Péter majd egyre világosabban látja Barbián valódi szerepét. Ekkortól számíthatjuk Tatár Zsiga kudarcos sorsát is, azét az emberét, aki közvetített Péter és Barbián között. És ekkortól lesz rokonszenves és szánalmas ez a sors a fiúnak, aki valóban vonzódik az ilyen sorsú emberek iránt. Ekkor jut eszébe Bögözi sorsa is: „Két gyűlöletbe fordult szerelmes: csak egyengették az ő útján Barbián felé. Egy diák, s egy barát, akik talán sosem gyógyulnak ki abból-, hogy ehhez az emberhez közeljutottak.” Barbián és Tatár megromlott viszonya kétségtelenül módosítja Péter érzéseit is a tanár iránt. Fölmerül benne saját, hasonló kudarcának lehetősége, melyre az újságíró utal.

Másfelől vitathatatlan, hogy a mű eme pontján Jó Péter eszmealkotásának folyamata minden korábbinál magasabb szinten áll. Elérkezik ahhoz a fontos fölismeréshez, hogy „saját magában keresse a fogódzót, a bizonyosságot. A bensőben elérni, az egyedi változatban azt, ami megnyugtatóan állandó és közös.” (Bata Imrej Személyiségének egyéb köreiről, az azt érő egyéb hatásokról majd A másik mester című fejezet szól majd.

S végezetül még néhány szó engedtessék meg az Utolsó kísérlet egészéről. A cím drámai és érzékelteti az összegzés igényét. Hétkötetesre tervezte az író, s végül négy készült el belőle. A vállalkozás így is és Ismét lenyűgöző. Enciklopédikus teljességre törekedett Németh László ezzel a regényciklussal. Hasonló igénye korábban nem volt; most látja elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar valóság egészét átlássa és ábrázolja. Hagyományos regényírói feladat. A XIX. század nagyrealistái is hasonló elképzelésekkel vágtak neki „mammutműveiknek.”

Az Utolsó kísérlet esetében a megvalósult eredményeknél is fontosabb a szándék. Hadd idézzem befejezésül az életmű egyik legnagyobb ismerőjét, a közülünk már eltávozott Béládi Miklóst: „Jó Pétert arra szánta írója, hogy eszméinek nagyszabású képviselője legyen; egyéni sors, társadalmi környezet és szellemi kibontakozás egységében — az európai tudatú "mélymagyarság« hőse.”

19