Bakonyi István - Horváth Júlia (szerk.): Tanulmányok Németh Lászlóról – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 36. (Székesfehérvár, 1987)

. Az Irgalom szerkezete — éppúgy, mint a korábbi regényeké — a hősnő lelki és szellemi mozgására épül, az ő szintézist kereső és elméletalkotó fejlődését követi nyomon. Nem monológ-regény, mégis a belső monologizálás benyomását kelti. A hősnő eszmekörének felépítését, a korábbi művekhez hasonlóan, ugyancsak a szerzői intellektus határozza meg. A regény végső soron a Németh László-i gondolatkör kibontakozása önéletrajzi ihletésű közegben és rokonalkatú személyiségtudaton keresztül.

Az Irgalom szerkezete Kertész Ágnes lelki-szellemi mozgását követi. A lelki felismeréstől, egyszersmind a szellemi tudatosulástól az erkölcsi feltámadás felé halad. Hét „emlék-tömbje” úgy kapcsolódik egymásba, hogy egy erkölcsileg felfelé ívelő foyamatot alkot. A hősnő elemzés által megvilágított magatartásában, valamint a világban vállalt tevékenységében nyilvánul meg lényének egyre jobban kibontakozó antigonéi jellege. A belső fejlődést külső tényezők segítik elő. A regény ugyanis a külső-belső tényezők összefüggését hangsúlyozza, és feladatának tekinti, hogy egymást fedő kettősségüket ábrázolja. Németh ebben a művében éppúgy, mint az Égető Eszterben, már az objektív és a szubjektív szféra összehangolására törekedett.

Németh korábbi regényeihez hasonlóan, az Irgalomnak ugyancsak hármas tagolódású belső ritmusa van. Egy-egy lelki-tudati fejlődési fok két emlék-tömböt ölel fel benne. A polgári otthon, az egyetemi környezet, főként pedig az apa hazaérkezése hozzásegíti Ágnest helyzetének a felismeréséhez. A széthulló otthon és a tükrösi utazás már a polgári társadalomból való kivonulást mutatja. A cinkotai elfekvő és a táguló emberi-társadalmi kapcsolatok eredményezik antigonéi lényének a feltámadását. A fejlődés csúcsaként bemutatott hetedik zárókép pedig irgalomelvű magatartásának a lényegét világítja meg. A hármas tagolódású regény hetedik fejezete azt példázza, hogy hősnője eljutott fejlődésének a csúcsára, és megtalálta lelki paradicsomát. Testi és szellemi fejlődését betetőzte az erkölcsben való megvalósulás, a minőség „antropológikummá” vált. A hetedik kép erkölcsi glóriát von Kertész Ágnes feje köré és felteszi a koronát a regényre is.

Az Irgalom szerkezete Dante Divina Commédiájának a Pokol, Purgatorium és Paradicsomra oszló hármas tagolódását idézi, és éppúgy, mint az, hármas jelentést is hordoz. Kertész Ágnes konkrét történetén túl, a regénynek van egy másik, korábban már említett, elvontabb történelmi-társadalmi-politikai szférája. Végül a harmadik jelentés a lélek útját jelzi az erkölcsi vonatkozású életfilozófia megtalálásáig, az „üdvözölve üdvözítő” magatartásáig. Az Irgalom úgy hajlik vissza az életművet elindító és az említett jegyeket már magánhordó Télemakhoszhoz, majd az Emberi színjátékhoz, hogy annak egy magasabb szintű változatát képviseli. Dante Isteni színjátékának hatása tehát már az első regény12