Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Késői kapitalizmus kora
év folyamán — egy járványszerű kanyarós megbetegedést leszámítva — kielégítő volt. Április hó folyamán községünkben fellépett kanyaró járvány árvaházunkban is több megbetegedést okozott. A megbetegedések enyhe lefolyásúak és szövődmény nélküliek voltak”. Ebben az évben 13 évi szolgálat után nyugalomba vonult Nagy Jolán árvaházi felügyelő. „Az év őszén megkezdett tatarozási munkálatok nagyban átalakították árvaházunk képét. Teljesen modern berendezést kapott a két fürdőszoba, nagyteljesítményű kazánokkal, szigetelt boylerekkel, zuhannyal, új mosdókkal, stlb. úgyszintén a két betegszoba is a kor követelményeinek megfelelően lett berendezve. A vízvezeték hydroforrendszerű átépítése, új villanyvezetékek szerelése, a falak belső és külső teljes rendbehozása, ajtók, ablakok, bútorok átfestése tették teljessé a tatarozást.” A növendékek is hozzájárultak, saját munkájukkal. „1200 négyzetméteres füves játszóteret készítettek, salakos futópályával, 240 négyzetméteres homokos térrel... a játéktér elején ízléses talapzat építményen S méter magas zászlórúd áll.” Hová kerültek a kibocsátott növendékek? Hol helyezkedtek el? Erre a kérdésre találunk feleletet az 1938.. évi alispáni jelentésben: „Az 1904 óta kihelyezett növendékek száma 351, ezek közül leány 110, cselédnek ment 40, örökbe fogadtatott 4, 66-ot pedig hozzátartozóik vették magukhoz. Kiibocsátatott 241 fiú, ezek közül iparos tanoménak ment 100, földművesnek 11, középiskolába 7, polgáriba 9, fémipari szakiskolába 4, lovásznak Bábolnára 1, Belgiumiba 1, 108-at pediig valamely hozzátartozó vette magához.”215 1939. évben a növendékekszáma 50 (ebből 30 fiú, 20 leány) voll. Az újonnan felvettek száma 14, míg az év folyamán kibocsátottak száma 9 volt. Az élelmezésről a jelentés a következőképpen számol be: „Fejenként 10 dekagramm húst hetenként ötször kapnak a növendékek. Reggelire és uzsonnára tejet kenyérrel. Ünnepnapon sütemény. A nyári hónapokban bőven gyümölcs.” Egy növendék napi élelmezési költsége 39 fillér volt. A növendékek „egészségi állapota ez évben kitűnő volt. Sem súlyos, sem járványos megbetegedés nem fordult elő. A megbetegedések 90 %-a horzsolás, gyűlés, feltörés, ami a házi munkálatokat végzett növendékek között gyakori”. Az ingó leltárgyarapodás az év folyamán 10 720 pengőt tett ki. Ebben az évben vonult nyugalomba 29 évi szolgálat után özv. Váradi Arisztidné árvaházi gondnak. Utóda Nagy József tanulmányi felügyelő lett.216 1940-ben az árvaházi növendékek száma a legmagasabb volt: 55. Ekkor vetődött fel az a gondolat, hogy „a múlt tapasztalatai alapján okulva, jövőre nézve tervbe vettük, hogy a növendékeket az árvaházban kiképeztetjük és mint kész iparost vagy polgári iskolát végzett növen85
