Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
körülmények között ebben az időiben Martonvásár igen fontos postai hely volt. Az összes környező községek (Alcsut, Küldő, Gyúró, Kajászószentpéter, Pázmánd, Tárnok, Baracska és Ráckeresztur) utolsó postája volt. Martonvásáron haladt keresztül a buda—gráci országút, innen Ercsibe megyei út vezetett. Ugyancsak itt vezetett a buda-íehérván vasútvonal, amelynek Fejér megyei állomásai: Tárnok, Martonvásár, Nyék, Gárdony és Dinnyés volt. Táviratot a székesfehérvári állomáson éjjelnappal, míg az útközbem állomásokon nappal lehetett feladni. A vasútvonal mellett építették ki a távirdavonalat is.1“ Martanvásánon évente 4 országos vásárit és 104 hetipiacot tartottak. Az országos vásárokat március 25, június 13, szeptember 14 és december 21. hetében tartották. Pénzes Ferenc könyvében megjegyzi, hogy „az eladó terményt, gabonát, bort és gyapjút Budára viszik”.158 A község hiteligényeit bonyolította le az 1884-ben alakult Martonvásári Takarékpénztár. 1894-ben az alapsziabályilag megállapított és befizetett részvénytőkéje 75 000 osztrák-értékű forint volt.160 1909-ben a befizetett részvénytőke 300 000 forintot, a takarék és egyéb betétek öszszege 1 306 000 forintot tett ki, de az utóbbinál sokkalta magasabb volt a jelzálogos kölcsönök összege: 2 365 000 forint.16' 1909-ben a Martonvásári Hitelszövetkezet az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében működött. Lényegesen kisebb üzletrésszel elenyésző forgalmat bonyolítottak le. A hitelszövetkezet üzletrész, törzsbetét és tartaléktőkéje 6 000 forint, takarékbetétje 12 000 forint^ előleg és kölcsönei 5 000 forint volt.163 szociális helyzet és kulturális élet A jelenlévő népesség 1857-ben 1940 fő, ebből 50,5 % (979) férfi, 49,5 % (961) nő volt. A lakosság családi állapot szerint a következőképpen oszlott meg : Férfi: nőtlen 572 Nő : hajadon 509 nős 376 férjes 381 özvegy 30 özvegy 66 elvált 1 elvált 5 összesen :979 összesen:961 m A lakosság legnagyobb része a mezőgazdaságban dolgozott, s ezen belül az alábbiak szerint tagolódott: 52
