Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
Korai kapitalizmus kora
a fele a formt nevezett grófnőt és grófot illeti”. Ugyanezen napon jelentik, hogy „Martonvásár község helyszínelés! telekkönyvi munkálatainak hitelesítése tökéletesein befejeztetvén” ,M Martonvásár község részéről 27-en kérték, hogy „a telkek kihasítása alkalmával illetőségüket egy tagban kivenni s ezt így kihasíttatni kívánjuk”. 1856 szeptember 18-án készült mérnöki utasítás szerint egy egész telek járandósága: (Megjegyezzük, a martonvásári lakosok mind féltelkesek voltak.) Az utasítás kimondja, hogy a járandóságok egy darabban, még pedig „a baracskai határtól a rétekig terjedő térségből osztassák be annyi telkes gazdának a fennérintett illetőség, amennyinek ott kikerül; a többinek pedig adassák illetőségük az urasági és a volt úrbéres birtokot választó vonaltól a rétek felé terjedő térségből”. A birtok 'kiosztása a fehérváribudai úttól kezdődve, sorshúzás útján történik. Lehetőség szerint a rétilletőséget a szántóföld végében kell kiadni. Minden telkes legelőjárandóságából fél holdlat vettek el közös használati legelőnek, ami „a keresztúri út keleti oldala mentiben balrul hasíttassék ki”. A község földje 27 039 □ öl, a templomé 10 800 □ öl, plébániáé 9000 □ öl, iskolamesteré 4500 □ öl, jegyzőé 4500 □ öl terület volt. Ugyanakkor az iskolai növendékek számára egyedül fatenyésztésre egy magyar hold területet a murvás gödörtől a malom-kanális mentén kellett kiadni.” 1857 december 24-én újabb eljárási jegyzőkönyvet vettek fel Martonvásáron. Eszerint a volt jobbágy lakosok egy 1812. évben kötött szerződést mutattak fel, amelynek értelmében az akkori jobbágyoknak házhelyek kialakítása végett a közlegelőből elvett részért kárpótlásul kb. 8—10 holdnyi urasági rétet Ígérték. Ezt a kis szerződést, mivel urasági záradékolás hiányzott róla, a törvény rendes útjára utasították. A község elöljárói és képviselői „kinyilatkoztatták miként a birtok mérése és mennyisége ellen ugyan panaszuk nincsen, de a határ éjszak keleti részén levő jobbágyföldek között egy éppen olly széles marhacsapás kihasitását kívánják, mint az a helység másik nyugati részén egyességileg kiköttetvén ki is hasittatott, minthogy nekik az említett földekhez másként hozzájutni nem lehet”. Ezen kérést szintén elutasították, miután a község részéről jelenlevők a jegyzőkönyv aláírását megtagadták és „a küldöttséget magára hagyván, a birtokbeni bevezetésnél meg sem jelentek”. A jegyzőkönyv végül megjegyzi, hogy „a volt jobbábelső telekiben 1 hold szántóföldben 22 hold rétben 12 hold legelőben 7,5 hold volt. 31
