Lencsés Ferenc: Martonvásár története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 26. (Székesfehérvár, 1964)
A feudalizmus kora
ges marhákat vágni, húst tisztán tartani, igazan mérni a Nemes Vármegye Umitátiója*) szerént’’. Az évi bér harminc (kis) forint volt. Ezenkívül tartozott 12 darab marhanyelvet az uraság konyhájára leadni, továbbá az uraság hizlalt sertéseit levágni és feldolgozni. Az urasag a mészárosnak három lánc földet adott és ezen felül kért földekért ugyanazt a bért fizette, mint más bérlőik.51 1839. október 1-től 1842. november 30-ig Temesváry Benjamin vette béribe a mészárszék jogát. A haszonbérletért évenként ezer forintot kellett fizetnie, váltó cédulában negyedévenként előre. A mészáros mindennemű húsok, zsiradékok, faggyúk, kimérésével és eladásával foglalkozott. Az újonnan felépült lakóházban két szobát, konyhát, két kamrát, vágószéket, továbbá jégvermet, pincét, istállót és a jobbágyok földjei mellett 15 hold szántóföldet kapott. A mészárost kötelezték, hogy az uraságnak, az uradalmi tiszteknek, cselédeknek, az egész községnek és a katonaságnak jó minőségű és friss húst mérjen. Marhát csak a bíró vagy jegyző jelenlétében vághatott le, akik jót álltak, hogy a levágott marha egészséges volt. Amennyiben ezt a pontot nem tartotta be, úgy minden esetben öt pengő forint lefizetésére ítélték. Megengedték, hogy az uraság teheneinek legelőjére tíznél kevesebb vágómarháját kihajtsa. Amennyiben a mészáros spekulációra vett marhát az uraság legelőjére kihajtotta, úgy minden darab után 5 pengő forint büntetést fizetett. A mészáros tartozott az uraság és a tisztség részére ingyein vágni, továbbá a karácsonyi és püníkösdi ünnepekre az uraság konyhájára egyegy borjút ingyen leadni. Negyedévenként 250 forintot kellett előrefizetni. A szerződést bármelyik fél negyedévi felbontással felmondhatta.'2 1840 Mihály napjától 1842 József napjáig Janlkovits János és Hartman Lipót mészárosok vették bérbe a mészárszéket. A bérlet évi bére 800 váltó forint "volt, amelyet negyedévenként élőre kellett fizetni. 200 forintot pedig bánatpénzként kellett letenni. A szerződés többi pontja megegyezett az 1839. évivel.53 Kereskedés, tímár, téglaégető. 1830-tól 1833-ig az uradalom Fóliák Ábrahámmal kötött szerződést, akinek veje Deutsch Emánuel Móric vezette a kereskedést. A bolt fő- és mellékrészből, irodából, árupincéből és egy fa-fészerből, továbbá egy különálló két szoba, konyha és iramra lakóházból állott. A bolt mindenféle egyedüli és kizárólagos árusítási joggal rendelkezett, s így fűszer, festékanyagok, szatócsáru, zsírém, só és vasáru, valamint pecsételt üvegben pálinkaféleségek eladásával foglalkozott. A kereskedés évi bére 650 forint volt, amelyből az esedékes részt negyedévenként előre az urasági pénztárba fizették. A szerződés ki*) Mértéke. 21
