Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
1. Kisláng története
jó előre beszerezte, mert biztos volt abban, hogy legalább 15 kh földet kap. Filor a földet kapott iparosokra hivatkozott, akik nem tudják, de nem is akarják azt megművelni. A Községi Földigénylő Bizottság elutasította a kérelmet, és ezt azért is sérelmesnek tartja, mivel nem tudja kellően kihasználni a meglévő gazdasági felszerelését.94 Még 1947 március 27-én is a Megyei Földhivatalnak kell dönteni Molnár István ingatlanjuttatása ügyében. Eredetileg ugyanis Molnár István részére 4 kh 800 négyszögöl föld juttatását jóváhagyták, de azt neki a Községi Földigénylő Bizottság nem adta ki teljes egészében, hanem a juttatást 2 kh-ra csökkentette. Ekkor a Megyei Földhivatal értesítette a helyi UFOSZ-t és a községi elöljáróságot,95 hogy a nevezett részére még 2 kh földet kell juttatni.96 Egyéb nehézségek is adódtak. Tarnócza puszta volt tulajdonosa, Gerlóczy Gábor kérte a kislángi juttatottakat, hogy az 1944—1945. gazdasági évben megváltás alá vont 25 kh búza és 45 kh hucerna terület után az elvégzett gazdasági munkát, a vetőmag árát, a szántás és az üzemi költségeket neki térítsék meg. A búzaföldek után kataszteri holdanként 90 forintot, a lucernatermést pedig 1035 métermázsára becsülve, ugyancsak kataszteri holdanként követelt 20 forintot. Mindezt pedig 1946 szeptember 24-én kérte, amikor a jó pénz éppen forgalomba került, de ahhoz az új gazdák igen nehezen jutottak. A Községi Földigénylő Bizottság Gerlóczy követelését megtárgyalta, és úgy döntött, hogy azt nem fizetik meg. A jelzett tarnóczai földek ugyanis csak ideiglenesen kerültek a kislángiak kezére, egyrészt olyanok kapták meg, akik nem is éltek már akkor Kislángon, hanem az élet helyreállítása után otthonukba tértek, más részét pedig nagyon szegény és igen rászoruló emberek, akik akkor sem rendelkeztek több vagyonnal, mint 1945-ben. Gerlóczy az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz fordult panaszával, s hasonló kérelemmel, majd követeléssel lépett fel Soponya, Csősz földigénylőivel szemben is. 1947 január 7-én az Országos Földbirtokrendező Tanács leirata szerint az érdekelt három község földigénylő bizottságai a tarnóczai földek utáni térítést szabotálták, a csősziek még a jelentést is hiányosan terjesztették fel.97 Ugyancsak hasonló kérelemmel lépett fel 1946 május 16-án özv. Honig Andorné budapesti lakos, volt ödönpusztai bérlő is. összesen 576 kh őszi vetés után követelt térítést, mégpedig 316 hold búza, 50 rozs, 50 árpa, 50 lucerna és 80 hold baltacim összes elvégzett munkája és a földbe vetett mag után. A gazdasági felszerelés egy részét is megtalálta, kérte a Községi Földigénylő Bizottságot, hogy azt részére adják vissza, mert bérleti gazdaságot kíván tovább folytatni. Az Ödönpusztán tartott állatok egyrészére Vámpusztán akadt, azokból néhányat vissza is hajtatott már. Terve azt volt, hogy Nagycséri pusztán, Erdős Bélával közösen 200 holdas bérleten gazdálkodnak. Özv. Honig 39
