Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
3. Néprajzi adatok Kisláng településtörténetéhez
edény, fakupa megjelölésére. Ha már most tudjuk, hogy e tálalakú csempékből rakott kályhákat általában a csuprokból, bögrékből, kupákból épített kályhák előzték meg, amiknek ivóedénytársait tréfásan dorkónak is hívták, könnyen elhihetjük, hogy a dorkó kályhák is azért kapták ezt a nevet, mert ilyen kupákkal voltak tűzdelve”8 Kislángról az elnevezéssel kapcsolatban semmiféle adatot nem tudunk, de feltehetően itt, a Mezőföldön is ismertek valamilyen hasonló jellegű kupákkal kirakott kemencét. A kislángi dorkó kályha formájában azonos a mezőföldi Alap környékén használt kemencékkel.9 Gönyey Sándor Bakonycsernyéről ismertet hasonló típust, az úgynevezett szobabeli banyát* o A fal és a kályha közötti kb 60 cm-es távolságot kuckónak nevezték, amely néha egészen kicsire leszűkült. Ez volt a gyermekek tanyázóhelye, odarakták a kenyeret kelni, de sok esetben a szennyes ruhát is odaszórták, amelyet pokróccal takartak le. A kemence a szobát fűtötte, ezenkívül sütésre használták. A kenyeret a kemencébe vetés előtt a konyhában, a tűzhely padkarészére helyezték. Csutaszárral, szotyolaszárral és szalmával tüzeltek, s mintegy 3—4 kéve szár elhamvasztása után félrehúzták a parazsat a szénvonyóval és a sütőlapáttal bevetették a kenyeret a kemencébe. Rendszerint mindkét szobában volt kályha, de az első szobában parádénak tartották, mert az idősebb kislángiak szerint üres anélkül a szoba. A dorkó kályha mellett, legalábbis az egyik szobában rakott sporhelt állt. Később azonban lebontották, s a konyhában építették fel. A szobabeli sporhelt füstnyílása a tüzelőpadka fölött volt. Idővel, az első háború után lebontották a kemencéket, elpusztították a régi tűzhelyeket, lepadlásolták a szabadkonyhákat és újabb kemencéket építettek fel az udvaron. Az 1930—40-es években felépült nyári konyhában találjuk ma már az üstházat, s annak oldalához vagy hátuljához csatlakozik a téglából vagy vályogból készült újabb típusú sütőkemence (14. kép). Gyakori volt még Kislángon az ún. vindófni, amely a konyha egyik sarkában állt, alsó részén a tüzelős kemencével, felső részén a zárt füstölővel. A szobák berendezése a település ideje óta megváltozott. Alig őriztek meg már valamit a régi bútorokból. Az első szoba, amely valamikor a tiszta szoba volt, több helyen a kamra funkcióját tölti be. A régi bútorok közül itt-ott megfigyelhető a fiókos sublót, de a láda már régen kikerült a szobából a kamrába, vagy az istállóba, ha egyáltalán megőrizték. Az eddigi megfigyelések alapján megállapíthatjuk, hogy Kislángon a háromosztatú alföldi háztípus egy változata honosodott meg, annak jellemző tüzelőberendezésével.11 121
