Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
3. Néprajzi adatok Kisláng településtörténetéhez
Jelent a betongyűrű és betonkáva. Kislángon főleg kerekes kutat használtak, gémeskút csak egy-kettő volt, főleg a pusztákon és a legelőn. A következőkben összefoglaljuk az elbeszélések és a mai is élő gyakorlat alapján a ház építését. A ház falának anyaga, mint már említettük, termésföld volt, amelynek használata elől a hatóság sem zárkózott el. Az ilyen falat tömött, illetve tömésfalnak nevezik. Felépítéséhez legalább 10—15 ember szükséges. A munka irányítója a fal felrakásához értő, különböző munkálatokban jártas ember volt, akit falvezetőnek nevezték. Ilyen a kislángiak között is akadt, mint pl. Gáspár Péter és később a fia, Gáspár József, vagy Kugler György. A tömésfal építésének eszközei: ásó, lapát, kapa, sulyok és néhány 50—70 cm széles deszka (2. kép). Szükség volt továbbá a deszkák összeszorítására, rögzítésére szolgáló dúcokra, amelyet rendszerint a ház tetőszerkezetének anyagából használtak fel. Így pl. szalufákra, de vendégoldal is megfelelt erre a célra. A töméshez szükséges földet a házhel területéről termelték ki, és kocsival vagy talicskává! hordták a helyszínre. Rendszerint az udvar hátsó részéből szállították a földet, és a megmaradt gödröt sokan felhasználták később trágyadomb helyének. Kb 80 cm mélyre, legalább 1 m széles fundamentomot ástak. A kiásott földet jó keményre visszasulykolták. A faltömésnél használt sulykoló, sulyok kb 12x12 cm széles, 20 cm magas hasábos vagy gömbölyű fa, kb 1 m-es nyéllel, nyéllyukas beerősítéssel. A sulyok annál jobb, minél szélesebb. Miután elkészült a fundamentum, beállították a szalufákat, kb 1 méterre egymástól, összeerősítették azokat és melléjük rakták a deszkákat, karikára. A két vagy több összehevederezett, összerótt deszka közé szórták a földet. A dúcok közé helyezett deszkákat ládának nevezték. A láda 4—5 méter hosszú volt, aszerint, hogy mennyi és milyen deszka állt rendelkezésükre. Minél nagyobb területet igyekeztek befogni, ha lehetett, az egész házat. A tömés rendszerint 10 cm-es rétegekben történt. Kevert földet használtak, mert a sárga föld jól kötötte a feketét. Amennyiben a föld száraz volt, akkor öntözni kellett. Két ember teleszórta a ládák közét az odahordott földdel, egy ember igazította, a többi pedig verte a sulykolóval. Legalább 8 embernek kellett verni a falat, hogy tökéletes legyen. Miután egy láda tömés elkészült, felemelték a deszkákat. A továbbiakban a deszka szélessége és a felépítendő fal magassága szabta meg azt, hogy a ládát hányszor kell még emelni. A külső falat legalább 24 coll, többnyire 50—70 cm vastagságra építették, közfalak 14 collosak voltak. A hatósági intézkedések szerint a fal 9 sukknál alacsonyabb nem lehetett, vagyis valamivel túlhaladta a 3 métert. Akinek téglája volt. az egy sort helyezett a külső falakra, kb 1 méteres magasságig. Ma már kővel rakják be, illetve alapozzák meg. 117
