Farkas Gábor et al.: Tanulmányok Kisláng múltjából és jelenéből – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 25. (Székesfehérvár, 1964)
2. Kisláng napjainkban
A fiatal — szakmáját és a politikai gazdaságtant jól ismerő — boltvezető valósággal belemelegszik a tájékoztatásba. Ruházati vonalon két csúcsforgalmi idő van, december-január és szeptember-október. Az utóbbi az iskolai év kezdetével függ össze. Az idei évben a télvégi szezonkiárusítás során komoly forgalmat bonyolított le, mert éppen ebben az időben volt a tsz. zárszámadás. Ilyen módon igen nagy mennyiségű téli árut tudtak eladni. Volt olyan cikk is, ahol egy darabon a vevő 400 Ft-ot is megtakarított. Ebben az időszakban (május és június eleje) egy kicsit visszaesik a forgalom, mivel a kapálási munkák és az aratáshoz való előkészületek folynak. Forgalomemelkedésre lehet számítani, mikor a tsz. a havi előleget elkezdi fizetni. Igen komoly igények jelentkeznek ruházati vonalon is, ehhez feltétlenül szükséges, hogy a választék bővüljön. Nagyon kicsi a raktártér! Bizonyításul a boltvezető be is mutatja. Egy kis helyiség annyira tele van áruval, hogy ijedtemben még meg sem tudnék fordulni. Éveken keresztül egy fillér beruházást sem kapott a ruházati bolt. Tavaly a boltvezető a MESZÖV-től kért „egy kis pénzt”, 10,000 forintot. Mikor elkészült a költségvetés, 30,000 forint'lett belőle. Igen nagy könnyebbséget jelent munkájukban, hogy a polcok szélesebbek lettek, tehát ilyen módon a vevő elé több árut tudnak kitenni. Csak futólagosán nézzük meg: 1951-ben a ruházati cikkekből a készlet 300 ezer forint volt, ma viszont 1,200—1,300 ezer forint készlettel dolgoznak. Ilyen nagy készletnél a vevő részére bővebb a vállaszték, ugyanakkor fennáll a veszély, hogy egyes divatcikkek a következő évre elfekvővé válnak. Tavaly még divatosnak számító női ruha az idén már „kiment a divatból”. Ezt természetszerűleg már nem is tudják eladni. — Egy vasárnap szét kell nézni a faluban — mondja a boltvezető —, öltözék után nem tudja senki megmondani, hogy ki jött Pestről, ki pedig helybeli. Mint történelmet meséli Vadócz Lajos, hogy 2-3 évvel ezelőtt elvoltak cipőért, s minden további nélkül hegyesorrú cipőket is hoztak. Már ott is megkérdezték: „Mit csinál maga ezekkel a hegyesorrú cipőkkel Kislángon?” — A fiatalság egykettőre megvásárolta, s azóta is nagyon kedveli a hegyesorrú cipőket. A nők nem nagyon kedvelik a konfekció árut. A kislángi leányok és asszonyok sokkal szívesebben vásárolnak méterárut. Nagy probléma azonban a varratás, mivel a faluban sem női, sem férfiszabó nem dolgozik. Férfi konfekció területén is igényemelkedésről adhatunk számot. A múltban a kislángi emberek megelégedtek egy típusöltönnyel. Ma már azt mondják, hogy ilyen ruhám van, és inkább a drágább, ún. 7* 99
