Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
A szocialisták a meghívókon erős szavakkal keltek ki a koalíció ellen. Szemére vetették, hogy a választás előtt megígérték az általános választójog törvénybe iktatását, most pedig nekik kell a szövekezett ellenzéket kényszeríteni, hogy ígéretét megvalósítsa. Pedig a munkásság emelte többségre a függetlenségi pártot, amelynek „...az a taktikájuk, hogy a népet hazug ámításokkal félre vezessék, hogy mandátumhoz jussanak.’”8 A keresztényszocialisták szeptember 10-én — a függetlenségi párt támogatásával — tartották meg gyűlésüket. Ugyanezen a napon került sor az országos pártközpont rendkívüli gyűlésére. Garami ott kijelentette: „Óriási hazugság, hogy Magyarország parlamentális, alkotmányos állam.” Nem zavarta, hogy korábban egyik létrehozója volt a belügyminiszterrel kötött megállapodásnak.® A „lényeg” azonban — szeptember 15 — sikerült: az SZDP agitációjára százezren vonultak a parlament elé. Pintér az elkövetkező hónapokban betegen feküdt. Hazajött Székesfehérvárra, édesanyja ápolta. A kőművesek nőve béri sztrájkját még érdeklődéssel kísérte, de betegsége egyre jobban elhatalmasodott. 1906 elején már a szobájából se tudott kimozdulni. Érezte, hogy napjai meg vannak számlálva, s a megfelelő orvosi kezelésre nem volt módja. De a halálra életéhez méltóan készült. Végrendeletét február 26-án legközelebbi munkatársaival beszélte meg és írta alá: „Azon esetben, ha halálom bekövetkezik, kívánom, hogy végakaratom pontról pontra a legszigorúbban betartassák s utolsó kívánságaim érvényesüljenek: 1. Halálom után semmi egyházi szertartást nem kívánok, és csupán elvtársaim kísérjenek örök nyugvóhelyemre. Egyházi szolgák egyáltalán sem a háznál, sem pedig a temetőben semminemű beszentelést vagy más szertartást ne tegyenek. 2. Földi maradványaim kívánságom szerént a szedreskerti sírkertben találjanak nyugvóhelyet, s ezen hely megválasztását elvtársaimra — névszerint Cseh József és Klein Károlyra bízom, kik úgyszintén temetésem rendezését is intézik. Székesfehérvár, 1906. február 26-án. Pintér Károly Előttünk: tanú: Fischer János tanú: Abpt Károly fff névíró: Klein Károly.”*1 35
