Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)
szívesen alkalmazták, de egyelőre kapott munkát, s nemcsak a testvéreinél. Az eltelt időszakban a törvényház építésénél lefolyt bérsztrájksorozat volt a legjelentősebb. Az eredmény — ha nem is nagy — számottevő: a nyári időszakban fél órával megrövidült a munkaidő. Az ősz folyamán pedig — anélkül, hogy Pintér a bérsztrájkot az osztályharc tudatos fegyvereként alkalmazta volna — a mozgalomnak új vonása mutatkozott: egy ideig a város egész munkássága sztrájkolt, tekintet nélkül a különböző vállalkozókra. S erre az általános bérsztrájkra az ország legkülönbözőbb pontjain figyeltek fel, a résztvevőket biztatták, lelkesítették. Ez a vonás — a forradalmi távlat kialakulása — mélyül el a következő időszakban, s így jön létre egyes szakmákon belül az általános országos bérsztrájk, amely mind tudatosabb fegyvere lesz az osztályharcnak. Pintér egyenesvonalú fejlődését bizonyítja, hogy a célt — amelyet így fogalmazott meg: a munkásosztály kerüljön be az alkomány sáncai közé — egyre tisztábban látja, és a mozgalmat, összes eszközeivel, annak rendeli alá. Nem elszigetelten, csak az építők problémáival foglalkozik, ő irányítja a többi szakma munkásait is. Az önképzőkört — amely mindinkább a még hiányzó szocialista párt szerepét töltötte be — ezért szervezte újjá. Működését kiterjesztette a társadalmi jelenségekre is. A városi és országos ügyek felett igyekezett ellenőrzést gyakorolni. A sütőmunkások 1903. januárjában — a Bruckmüller vendéglőben tartott — gyűlése után, az önképzőkörben nyíltan kijelentette, hogy a nemzetk zi szocialista párthoz tartozik.35 A sajtó ugyanakkor így egyszerűsítette le a kérdést: elégedetlenség = szocializmus, amelyet megoldani soha nem lehet, mert a kereset a teljesített munkával soha arányban nem áll. A nyers kézimunkás erő pedig nemigen hódol meg bizonyos formáknak, innen van — állítja a cikkíró —, hogy a szociális kérdések kiegyenlítése folytonosan megmarad a felszínen.36 Ha ehhez a megállapításhoz csak a munkásság további harca szükséges, az újságírónak igaza van: február elején az építőmunkások tüntető menetben a városház elé vonultak. Pintér — öt társával — „felkereste a főkapitányt, hogy munkarendet csináljon, és legalábbis csapja el az iparhatósági választmányt.”37 A tüntetés tulajdonképpen előkészítője volt a február 8-i munkásgyűlésnek, ahol a munkások — a szocializmus jegyében — adott helyzetükön akartak javítani. Pintér bírálta a Fejér megyei Naplót és a Székesfehérvár és Vidéke c. lapot, és a Népszava olvasását propagálta. Miután Kuthy alkapitány közbeszólt, a munkarendről kezdett beszélni. Foglalkozott létjogosultságával, melynek nagy része katonaság fenntartására 22
