Pesti János: Pintér Károly életútja – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 24. (Székesfehérvár, 1963)

gítő, tudományos pontossággal, — miért szaporodott meg a munkások száma: „mert ez az egyedüli ipar, ahol a gépeknek eddig vagy éppen nem, vagy az ácsmunkáknál csak igen kevéssé jutott szerep, s így a más iparágakról a gépek miatt fölös számú munkáskéz nagyobb része az építőiparra vetette magát”. A német szocialisták egy részének tanítását ismerte, — önállóan is fordított tőlük — Lassalle mellett Marx művei fordultak meg a kezében. Rá hivatkozott a munkaidő csökkentésére vonatkozó javaslat kimondásakor is. Foltozással nem éri be: „A jótékonyság nem segíthet a munkanélküliségen, mert az a csekélyke százalék, amit a kapitalizmus ennek orvoslására nyújt, csak alamizsna, mely gyökeres segítséget nem teremthet, csak a munkaidő megrövidítése.”

A sajtót is az izgatta, mit válaszol erre a problémára Pintér:

„Arra voltunk különösen kíváncsiak, hogy a mai munkásgyűlés és annak Pintér Károlya (kiemelés tőlem. P. J.) erre a kérdésre miképp fog feleletet adni.”"

Pintér nyomán az újságíró is utalt arra: „Lassalle Ferdinánd és Marx Károly tanítják már, hogy a munkanélküliség és a munkaidő redukálása egymással a legszorosabb szervi összeköttetésben és kapcsolatban vannak.”

De: a munkaidő csökkenését csak átmeneti orvosságnak ismeri el a lap. Pintérék tíz órát követeltek, mire az újságíró gúnyosan fölveti: „Azt kérdezzük Pintér Károlytól, hogy akkor megint milyen úton-módon fognak segíteni a munkanélküliségen? Akkor megint a munkaidőt fogják redukálni tíz óráról nyolcra, aztán hatra, meg ismét négyre, vagy miképp?”'0

A szerző nyilván meghökken, ha Pintér igennel válaszol! Hiszen a gyűlés elfogadta a megállapítást, a munkanélküliség rémét így képzelték elhárítani. Azt még Pintér nem ismerte föl, hogy a munkaerőkínálatnak, a viszonylagos túlnépesedésnek — különösen az adott korban, a gazdasági válság idején — milyen forrásai voltak. Látta ugyan, hogy a szegény és kisárutermelő parasztságnak a mezőgazdaság — azon belül a kisparcella — nem nyújt megélhetést, de a probléma gyökeréig nem jutott el. Érezte, hogy a tőkefelhalmozás a tőke gyarapodását jelenti, amely növeli a munkaerő keresletet. Kielégítő elméleti ismeretek híján elmaradt az a felismerés, hogy a tőkefelhalmozás együt jár a termelés fejlesztésével, s emiatt a tőke szerves összetételének növekedésével. A szerves összetétel növekedése miatt növekedett lassabban a változó tőke, mint az össztőke, a munkaerő keresletét viszont éppen a változó tőke nagysága szabja meg. Következésképpen: lassabban növekedett a foglalkoztatott munkások létszáma, mint teljes létszámuk, amely egyre

11