Stigler István: Székesfehérvár nyomdászatának 150 éves története – István Király Múzeum közleményei: B sorozat 6. (Székesfehérvár, 1957)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI NYOMDÁSZAT TÖRTÉNETE A székesfehérvári nyomdászat története a múlt század utolsó negyedéig szorosan összefüggött a Számmer család magyarországi ágának történetével. Ősük, Számmer Alajos 1756-»ban vándorolt be Augsburgból és Szentgálon alapított nyomdát.5 A nyomda úgy látszik jól működött: a század végén Számmer Alajos Mihály fia részére megvásárolta Streibig József veszprémi könyvnyomtató műhelyét, amely királyi privilégiummal 1790-ben kezdte meg működését. Számmer Mihály a fennmaradt nyomtatványok alapján már ebben az időben is dolgozott a székesfehérvári püspökség számára,6 alighanem kedvező üzleti lehetőségek és a püspökség támogatása csábították arra az elhatározásra, hogy veszprémi nyomdája mellett 1806-ban egy székesfehérvári nyomda részére is privilégiumot kérjen. A privilégium 1944/45-ben, a fehérvári hadműveletek alkalmával elveszett. 1942-ben e sorok írója az okiratról fényképmásolatot készített. (I-—IX. I.) Az eredeti okmány aranyozással díszített fehér bőrkötésben volt. A vastag, sárgás merített papírlapokat zöld és rózsaszín selyemszalagokkal fűzték össze. Az írás helyenként már erősen megfakult, — ez a fényképeken is észrevehető, — ami az olvasást megnehezíti. A latin nyelvű iratot 1942-ben Juhász Viktor, Székesfehérvár akkori levéltárosa fordította magyarra. A teljes szöveget az alábbiakban közöljük: „Mi, második Ferenc, Isten kegyelméből a rómaiak választott császára, mindig felséges Ausztriának örökös császára, Német, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Gácsország, Lombard, stb. Jeruzsálem apostoli királya stb., stb. Emlékezetül adjuk jelen levelünket, erejénél fogva jelentvén mindenkinek, akiket illet, hogy a mi hű alattvalónk, SZÁMMER MIHÁLY veszprémi nyomdász felségünkhöz intézett alázatos kérelmére s azért is, hogy hű alattvalónk jóvoltáról kegyesen s egyszersmint atyailag gondoskodni óhajtunk, ugyanazon Számmer Mihálynak a hatalom teljéből s a mi császári-királyi kegyelmünkből kegyelmesen jóváhagyandónák és megengedhetőnek tartottuk, hogy ugyanaz és örökösei és férfi utódai a veszprémi nyomda meghagyásával egy másik nyopidát is, a Fejér megyében fekvő, Székesfehérvár szabad királyi városban hű polgáraink általános használatára és hasznára felállítani és bármi néven nevezendő könyveket, de azoknak a kiváltságoknak megszorítása nélkül, amelyeket egyik másik könyvnek nyomására nézve kegyesen adományoztunk, nyomathasson és azokat kiadhassa és erre a célra segédeket tart6
