Bányai Balázs - Kovács Eleonóra (szer.): A"Zichy-expedíció"- Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 48. (Székesfehérvár, 2013)
A világpolgár szülőföldjén - Kovács Eleonóra: "Én tehát mindezekkel szemben levonom a konzekvenciákat." Zinchy Jenő mint politikus
ÉN TEHÁT MINDEZEKKEL SZEMBEN LEVONOM A KONZEKVENCIÁKAT.’ 107 A POLITIKAI HÁTTÉR - A KORSZAK PÁRTJAI Zichy politikusi működése a kezdeti néhány év kivételével a dualizmus idejére esett. Az ekkor létrejött politikai rendszer pártjainak gyökerei az 1861-es országgyűléskor kialakult politikai csoportokhoz nyúlnak vissza. Az egykori Felirati Pártból jött létre a Deák-párt, a kiegyezés támogatóinak csoportja, e korszak kormányzó pártja. E kor politikai színpadán két ellenzéki párt működött többé-kevésbé a Határozati Párt nyomdokain haladva, a Balközép és a Szélsőbal. A Balközép elfogadta a Habsburgokkal közös államot, de aktuális szerkezetét nem. A Szélsőbalnak nevezett párt teljesen független állam kialakítása mellett érvelt, s felvette az „1848-as Párt” nevet. Az 1869-es választások után átalakult némileg a politika színpada. Új csoportok jöttek létre, váltak ki a meglévőkből. A Balközépből kilépő politikusok a Reformpártot hozták létre, 1875-ben pedig a Deák-párt és a Balközép fúziója következett be, megalakítva ezzel a három évtizedig fölényben lévő Szabadelvű Pártot. Az egyes pártoknak az adott politikai irányvonalat el nem fogadó tagjai külön csoportokat alkotva szervezkedtek. A Balközépnek a fúzióval egyet nem értő tagjai és a 48-as Párt többsége Negyvennyolcas Függetlenségi Párt néven hozott létre politikai csoportot. A század végén újabb változások jelentkeztek, 1895-ben létrejött - székesfehérvári és Fejér megyei politikusok hatékony közreműködésével - a Katolikus Néppárt, 1903-ban pedig egy újabb párt jelentkezett már Fejér megyében is, az 1890-ben alakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt.2 Zichy Jenő képviselői működése idején e pártok képezték a politikai színteret az országban, a megyében. A Zichy halálát megelőző évben ismét változások tapasztalhatók. 1905-ben a Szabadelvű Párt bukása után kibontakozó válság idején sem a volt kormánypárt, sem a koalíciós pártok3 nem léptek fel átgondolt programmal. Az egyik leglényegesebb kérdés a választójog reformja volt. A koalíció által meghirdetett reformok között azonban szerepelt a magyar hadsereg nemzeti jellegének hangsúlyozása is, amelyhez a választásokat megnyert koalíciós párt képviseletében a kormányalakítással megbízott ifj. Andrássy Gyula erősen ragaszkodott. Az uralkodó - mivel nem tudott, s nem is akart - engedni ebben a kérdésben parlamenten kívüli kormányt nevezett ki báró Fejérváry Géza vezetésével. A magyar királyi testőrség kapitányáról „darabontnak” nevezett kormány ellenállásba ütközött mind a szabadelvűek, mind a koalíció részéről, így a politikában részt vevő társadalom kiszélesítésével kísérletezett. Ehhez volt eszköz a választójog reformjának felkarolása. E kérdés kapcsán került kapcsolatba a progresszív értelmiség és politikusgárda a darabontkormánnyal, s jött létre az együttműködés a kormány és a Szociáldemokrata Párt között a Kristóffy-Garami-paktum4 által. E darabontkorszak 1905 júniusától 1906 áprilisáig tartott, amikor
