Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
PÁLYAKÉP / III- CSÓK ISTVÁN VISSZAEMLÉKEZÉSE DIÁKÉVEIRE Az iskolai év vége felé járt már az idő. Ezt a rémséget küldtem be az akkor még viruló lapocskának: Jaj Istenem, de félek Három négyest remélek Tiber is ád, Bodnár is Sőt mi több, még Mayer is! Tibert már meg is kértem Bár szörnyű mód remegtem. De azt mondja - megbuktat. Élek szörnyű napokat. Mayer rám se hallgatott. Bodnár pláne kidobott. Az apám majd jól elver S leszek inas, de suszter. De hát rossz prófétának bizonyultam, mert nem három csak öt tantárgyból buktam meg. Apám sem vert meg, inasnak se adott, de némasága ékesszólóbb volt Demosthenesnél s fájdalma minden korbácsnál jobban megvert. Nincs szavam kommentálni azt az idegesítő érzést mellyel osztálytársaim gyülekezését néztem. Szégyenpir égett arcomon. Ismétlő voltam! Édesapám gyöngéden megcsókolt. Teljesen megbízott ígéretemben, hogy ezután nem lesz oka panaszra. Annyival könnyebb volt beváltani ígéretemet, mert uj környezetem, úgy szólván napról napra eddig nem is sejtett lehetőségekkel volt segítségemre ebben. Ki hitte volna p. o. hogy a bástyasétány térzenéinél szórakoztatóbb lehet egy aquincumi kirándulás, melyet Bartus Adolf, uj házigazdám fiának társaságában tettem. Uj élmény volt a rómaiak kultúrájára visszapillantást vetni. Hát még meglesni Arany Jánost a Margitszigeten, a mint a »Tölgyek alatt« kis kurtaszáru pipájából bodor füstöt eregetve sétált. Lassan lassan jobban érdekelt még KuhnToncsinál is, ha Bozóky Endrét legyűrhettem a - sakktáblán. Kürschák is gyakori vendég volt. Különösen az esett jól nekem hogy Adolf és barátai, dacára a korkülönbségnek, szívesen foglalkoztak velem, az outsider tanulóval. Adolf példája arra is rávezetett hogy jobban járok ha előbb elvégzem feladataimat s csak aztán gondolok szórakozásra. Természetesen fenntartottam a jó barátságot régi pajtásaimmal is, de mintha ők is valahogy más szemmel nézték volna a világot. Színházba is ritkábban jártunk. Nem csoda hisz Márkus Emilia férjhez ment. Ezt a hűtlenséget nem tudtuk megbocsátani. Dorothea erősen az élre nyomult s Mayer professor ismeretlenjei lassankint veszíteni kezdtek borzalmas titokzatosságukból. Bodnár hiába vetett rám Baziliskus szemeket, nem tudott zavarba hozni. Paszlavszkynak direkt kedvence voltam sőt Say igazgató urnák is gyakran volt hozzám egy két nyájas szava. Adolf valami jutalmat nyert. Tőlem kérdezte, mit vegyen a váratlan pénzen. Én Kossuth Lajos emlékiratait ajánlottam, mit meg is szerzett. Jó magam megrendeltem az »Ország Világ« című képes lapot. Most is megvan. Díszkötése rongyos ugyan, de azért mindig elérzékenyülök ha olykor olykor a kezembe kerül. Hogyne, hiszen első kísérletem emléke, megostromolni a Parnasszust, hozzá fűződik. Volt ugyanis egy rajzom, melyet a csókakői várromról készítettem. Egy »ihletett« pillanatban rémes történetet gyártottam hozzá. Az ostrom siralmasan végződött. Mindkettőt, a rajzot is, az elbeszélést is mint közölhetetlent visszakaptam. Két szép álmom foszlott egyszerre semmivé. Tehát sem Író, sem festő nem lehetek. De jó oldala is volt a dolognak. Ez a kudarc alaposan elvette kedvemet írástól, festéstől. Neki feküdtem teljes gőzzel a tanulásnak. De meg is látszott az eredményen. Év végén egy csomó jelessel spékelt bizonyítványt vihettem haza. Már már úgy látszott, rendes ember lesz belőlem. Talán úgy is lett volna, ha végzetem nem hozza elém Makart »Diana vadászatát«. A hatodik osztály jól kezdődött. Nem, mintha mintadiák lettem volna - az már nem. De roszszabb se voltam az átlagnál. Apám gépészmérnöknek szánt. Magamnak is tetszett az eszme, igazgatni egy hatalmas gyártelepet. Pláne mint feltaláló! Minő lehetőségek. Csak azt a képet 43 III.6. III.6. Hans Makart: Diána vadászata, 1879
