Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
80 VARIÁCIÓK RÉVÉSZ EMESE: VAR ÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA tern kopiert und umgeschaffen. Michael Ayrton (bev.) Droemersche, München, Zürich, 1960; Ld. még: Radnóti 1995. 7 A kifejezést Markója Csillától kölcsönzőm, aki azt hasonló értelemben használja. Ld. Markója Csilla: Egy másik Mednyánszky. Tanulmányok. Enigma Könyvek, Budapest, 2008. 8 Csók 1945.48. 9 Uo. 47-48. 10 Az európai naturalizmus kibontakozásáról és magyar kapcsolatairól: Sármány-Parsons Ilona: Nagybánya festészete a Monarchia művészeti kontextusában. Ars Hungarica, 28. évf. 2000. 2. sz. 321-356; Uő: München modernsége. Az 1880-as évek második fele és a Secession megszületése. In: München magyarul 2009. 123-146; Ld. még a szerző jelen kötetben közölt tanulmányát. 11 Az 1889-es Párizsi Világkiállításon a Monarchia hivatalosan nem vett részt. Az osztrák-magyar pavilon csekélyke magyar anyagát egy párizsi magyar,„nem hivatalos"bizottság válogatta. A kiállítók javarészt ekkor épp Párizsban dolgozó magyarok voltak, jellemzően Munkácsy köréből. Csók is gyaníthatóan müncheni jó barátja, Rippl-Rónai József sugalmazására jutott hozzá e kivételes lehetőséghez; A tárlat hátteréről és körülményeiről: Székely Miklós: Az ország tükrei. Magyar építészet és művészet szerepe a nemzeti reprezentációban az Osztrák-Magyar Monarchia korának világkiállításain. CentrArt, Budapest, 2012.106-109. 12 Csók 1945.42., 46. 13 A két festményt párhuzamba állítja: Weisberg, Gabriel R: Naturalist Themes in changing Times. In: Illusion of Reality. Naturalist Painting, Photography, Theatre and Cinema, 1875-1918. Weisberg, Gabriel P. (koncepció) Van Gogh Museum, Amsterdam, 2010. 54-56. (Repr.) 14 Az irányzat korszakolása: Weisberg, Gabriel P.:The RealistTradition: Critical Theory the Evolution of Social Themes. In: The Realist Tradition. French Painting and Drawing, 1830- 1900. The Cleveland Museum of Art, New York, 1980.1-19. 15 Weisberg, Gabriel R: Jules Breton in Context. In: Jules Breton and the French Rural Tradition. Omaha, 1983. 37-49. 16 Lyka Károly: A müncheni „Salon". Fővárosi Lapok, 27. évf. 1890. júl. 25., 203. sz. 1-2; A fogalomhasználat pontosításához: Todts, Herwing: Le naturalisme: introdution á l'historiographie et á ^interpretation d'une mode. In: Tranches de vie. Le naturalism en Europe, 1875-1915. Musée Royal, Antwerpen, 1996.9-31. 17 Weisberg i. m. (13. j.) 45; RealistTradition i. m. (14. j.) 230. 18 Lyka Károly: A modem művészet. Élet, 1891.1. sz. 17-30. 19 Prém 1895; Szana 1890 20 Linek Lajos: Csók István: A lebegő szűz. Borsszem Jankó, 1890. dec. 28., 10; Repr.: Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúrák a XIX. második felében. Corvina, Budapest, 1983.138. 21 Révész 2011e 22 Weisberg, Gabriel R: Against the Modern. Dagnan-Bouveret and the Transformation of the Academic Tradition. Danesh Museum of Art, New York, 2002.89-91. 23 Weisberg, Gabriel R: Photography as Illusionary Aid: Constructing Reality. In: Weisberg i. m. (13. j.) 30-43. 24 Nem véletlen, hogy a naturalizmus aktuálisabb irányait követő Pataky László vagy Révész Imre ma sem foglalta el az őt megillető helyet a hazai művészeti közgondolkodásban. 25 1914-ben már Kosztolányi tulajdona. A két világháború között csak egy alkalommal, az 1927-es népélet kiállításon szerepelt. 26 N. n.: Üdv a nagybányai festőiskolának. Nagybánya és Vidéke, 26. évf. 1900. máj. 13., 25. sz. 1; Újraközölve: Tímár (szerk.) 1996. 268. A cikk szerint a nyarat Csók ismét Bányán tölti majd. 27 Sinkó Katalin: Az Alföld és az alföldi pásztorok felfedezése a külföldi és a hazai képzőművészetben. Ethnograph ia, 100. évf. 1989. 1-4. sz. 121 — 154; Révész Emese: A népéletkép szerepe a nemzeti jellem kidolgozásában az 1850-1870 közötti hazai sajtóillusztráció példáján. Ars Hungarica, 32. évf. 2004 2. sz. 275-322; Veszprémi Nóra: Nemzeti temperamentum. In: Nemzet és művészet 2010.332-340. 28 Olaj, vászon, 73,7x84 cm, j. b. L: „Csók Bugacz 1900", MNG, Itsz.: 1954. 29 Szilágyi Mihály: Adatok a sárközi népművészet felfedezéséhez. Dunatáj, 1980.4. sz. 15-21. 30 Balázs Kovács Sándor: Egyesületek és magánosok a sárközi népművészet szolgálatában. In: Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve, XXXII. Szekszárd, 2010. 453-533; Csók ifjúkori jó barátja, Garay Ákos is festett a Sárközben. 31 Csók 1945.122-123; Jurecskó 2009. 186. 32 Kovács Ákos: Kitalált hagyomány. Kalligram, Pozsony, 2006. 33 Pekáry Dagmar: A magyar festőfejedelemnél. Színház, 1947. nov. 34 Csók 1955; Polgár 1965; Révész 2011c 35 A kép elkészülésének körülményeiről és fogadtatásáról Id. Rieder Gábor tanulmányát ebben a kötetben. 36„Az osztálytanácsos, K. Lippich Elek tolmácsolta a miniszter válaszát: »Mi jogon arrogálja Csók, hogy egyéni céljai érdekében kisajátíthassa egész Magyarországot?«" Csók 1945.124. 37 Ács Lipót: A Tolnavármegyei „Sárköz" népe és hímzései. A Ház, 1910. 112. 38 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. A Dunántúli magyar nép művészete. Veszprém, Zala, Somogy, Tolna. IV. kötet, Franklin, Budapest, 1912. (hasonmás kiadás, Kner, Békéscsaba, 1986) 53. 39 Csók 1945.124. 40 Kiváló műlapok, 1903. 3; Ezzel együtt a Társaság a Magyar Madonna reprodukcióit is terjesztette, ami szintén a Csók festészetében 1900 körül felerősödő kereszténynemzeti tematika részeként értelmezhető. Ld. még: Képes Családi Lapok, 1903. dec. 20., 50. sz. 913; Vasárnapi Újság, 49. évf. 1902. dec. 7., 49. sz. 796. 41 Héjjus Éva a királynál. Tolnavármegye, 1903. nov. 22; Idézi: Balázs Kovács i. m. (30. j.) 469. 42 Egyik első sárközi tanulmánya „Éva" fel irattal jelent meg a Művészetben (Művészet, 1. évf. 1902.5. sz. 354.). A címadás itt vélhetően a modellre, Héjjus Évára (is) utalt. Az almába harapó kacér leány alakja egy 1904-es, magángyűjteményben őrzött műven is megjelenik: olaj, vászon, 72x49,5 cm. 43 Eredeti változata lappang. Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, Tavaszi kiállítás 1904. Budapest, Műcsarnok, 1904. kát. 24. A mézevés. (Lakodalmi szokás Sárközben.) olajf., eladó (Repr.) 44 Közismertségéhez vélhetően az is hozzájárult, hogy a Singer és Wolfner cég kiadta három színnyomatban. Nem került közgyűjteménybe. Szerepelt az 1914-es életmű-kiállításon: 1914 Csók, kát. 49. Mézevés. (Fiatal házasok) (1907) Kellner Adolf tulajdona. Az eltérő évszám ellenére a katalógusban ugyanaz a kép szerepelt, mint az 1903-as műcsarnoki katalógusban;További egykorú változatok: 1.) 1927 Műcsarnok, kát. 129. Mézevők. Szepessy János tulajdona (Repr.); 2.) 1929 Ernst Múzeum, kát. 54. Mézevők. Repr.: Képes Krónika, 1929. nov. 10., 49. sz. 24; 3.) 1954 Műcsarnok, kát. sz. n. Mézevők. olajf. 49x59 cm, eladó; Közgyűjteményben ma egyedül a Lucs Ferenc egykori gyűjteményéből származó mű van, a szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdonában: olaj, vászon, 70x100 cm, j. b. l.:„Csók I. B. p.", Itsz.: 78.22. 45 A váltás miértje nem világos. Közrejátszhatott benne az is, hogy a sokácok között könnyebb volt a festőnek modellt találnia. 46 Olaj, vászon, 80x100 cm, j. b. I.: „Csók I. Mohács 1904", mgt; 1904 Műcsarnok, kát. 173. Pihenő, olajf., eladó; Szendrei-Szentiványi 1914 szerint dr. Balassa József tulajdona; 1914 Csók, kát. 10. Déli pihenő, olajf. (1904). dr. Balassa József tulajdona; 1950 Csók, kát. 7. 47 Fülep Lajos: Téli tárlat. A Hazánk eredeti tárcája. Hazánk, 11. évf. 1904. nov. 26., 281. sz. 1-3; Újraközölve: Tímár (szerk.) 1996.365; Fülep 1988. 72; Másutt kissé átfogalmazza ugyanezt:„Etnográfiai tanulmányoknak is nézték cifra leányait, akik hol
