Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
_ 84 VARIÁCIÓK RÉVÉSZ EMESE: VAR ÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA IV.65. A szemközti oldalon: Csók István feleségével és kislányával, 1911 (MNG) és föld között. In: A modell 2004.63- 82; Révész 2004b 163 Sajnos olaszországi utazásainak ideje és célpontjai még nem tisztázottak. A velencei Lidón a század tízes éveitől fest strandjeleneteket, a Velencei Biennálén pedig 1901-től kezdve több alkalommal is részt vesz. Ld. a könyv elején az életrajzi kronológiában, ill. a könyv végén Csók kiállításainak jegyzékében. 164 Fogarassy Miklós: Vermeer:A festőművészet. Corvina, Budapest, 1987; A festő és modellje téma másik ismert mitológiai forrása Apelles és Campaspe története. Ld. Asemissen, Hermann Ulrich - Schweikhart, Gunter: Malerei als Thema der Malerei. Akademie-Verlag, Berlin, 1994. 165 Olaj, fa, 66x82 cm, j. b. I.:„Csók I" mgt. 166 Berecz Ágnes: Egy bizarr délután. In: A modell 2004.175-180. A voyeurszerephez kötődő legismertebb jelenet Zsuzsanna története, amelyet Csók számos változatban feldolgozott. Thámár képei között is akad egy, ahol megjelenik a háttér ablakában egy férfialak. Ld. Bonnet, Jaques: Die Badende. Voyeurismus in der abendländischen Kunst. Berlin, 2006; Springer, Peter: Voyeurismus in der Kunst. Reimer, Berlin, 2008. 167 Póza hasonlóan érzékien elomló, mint az ezzel párhuzamosan kidolgozott Thámár tartása. A Műteremsarok befejezése után készült egyik szénvázlaton az előtéri drapéria ugyanolyan csíkos, mint a Thámár képekhez kapcsolódó szövet. Kréta, papír, 467x605 mm, j. j. l.:„Csók Paris 906", MNG, Itsz: 1925-1128. les Perenczy Károly: Festő és modell. Olaj, vászon, 157x166 cm, j. n., MNG, Itsz: 2579. - Elemzései: Aranyérmek 1995. 184. (Sinkó Katalin); A modell 2004. 346. (Boros Judit); Ferenczy 2011.226-227. (Zwickl András) 358. (kát. 199.) 169 Csók 1945.120-121 ; A Bűnös aszszony sárga kaftánját oly hasonlónak vélték kortársai Ferenczy festői megoldásaihoz, hogy Csók részben emiatt semmisítette meg művét. Ld. Csók 1945. 125-126; Ferenczyvel való kapcsolatáról ld. még: Révész Emese: Ferenczy Károly: Csók István portréja, 1889. In: Ferenczy 2011. 172. 170 Erre utal: Sinkó Katalin: A Madonna-festő. Művész-szerep és historizálás Csontváry önarcképein. Művészettörténeti Értesítő, 40. évf. 1991. 1-4. sz. 156-174. 171 Lázár Béla: Művészeti kérdések. A M.I.É.N.K. második kiállítása. Budapest, 1909.7; Ugyanebben az évben jelent meg Sassy Attila albuma Ópium-álmok címmel. 172 Csók 1945.143. 173 N. n.: Beszélgetés Csók Istvánnal ifjúságáról, küzdelmeiről és sikereiről. Nemzeti Újság, 1925. márc. 8., 17; A cikk illusztrációja a firenzei önarckép előkészítő tanulmánya. Az eredeti mű lelőhelye ismeretlen. 174 Végh János: Szembesítés. Az Uffizi magyar önarcképei, 1-2. Új Művészet, 2004. 10. sz. 8-11. és 2004. 11. sz. 9-11 ; Az alábbi magyar művészek önarcképei találhatóak ma a gyűjteményben: Angeli Henrik, Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Csók István, Gábor Marianne, Horovitz Lipót, Kotász Károly, Kupeczky János, Lakner László, László Fülöp, id. Markó Károly, Nagy Balogh János, Perlmutter Izsák, Pór Bertalan, Rippl-Rónai József, Sándor Árpád, Szinyei Merse Pál, Victor Vasarely, Scheiber Hugó. 175 Gál Vilmos: Világkiállító magyarok, 1851-2000. Holnap Kiadó, Budapest, 2008.157-165; N. n.: A nagybányai festőkolónia a római világkiállításon. Nagybánya és Vidéke, 37. évf. 1911. ápr. 9., 15. sz. 1. - Közölve: Tímár (szerk.) 2000.56-58. 176 Székely Miklós i. m. (11. j.) 218- 225. 177 Ld. az életrajzi kronológiában, ill. Csók kiállításainak jegyzékében. 1781911 Róma, kát. 34; dr. Lázár Béla: A római művészeti kiállításon. Művészet, 10. évf. 1910.310-313. 179 Lengyel 1912.32. (Repr.) 180 Olaj, vászon, 76,5x62,5 cm, j. b. I.: „Csók I. Bp. 1912", Firenze, Uffizi, Itsz.: 3790; Ilyen nyaksálat visel az 1905- ben festett Műteremsarok önarcképén is. 181 Olaj, vászon, 122x118 cm; Velence, Galleria Internazionale dArte Moderna. 182 Csók István levele Lázár Bélához (?), Párizs, 1910. ápr. 24., MNG, Adattár, Itsz.: Csók 1996. 183 Kézdi 1914 184„Végre a festő is felébredt álmából és így alulról, néhány lépésnyi távolságból nézve a Nőt, elképedt álmélkodásában. Ki festette ezt az alakot, mely olyan, mint valami ismeretlen vallás bálványa? Ki csinálta fémekből, márványból és drágakövekből, nemének kivirult misztikus rózsájával a combok kincses oszlopai közt, a has szent boltozata alatt? Ő volt-e aki tudtán kívül megalkotta e kielégítetlen vágynak ezt a szimbólumát? A testnek ezt az emberen túli képmását, mely arannyá és gyémánttá lett ujjai között, abban a hiú törekvésében, hogy életet leheljen bele?" Émile Zola: A mestermű. Gergely Győző - Németh Andor (ford.), Ambrus Zoltán (bev.), Gutenberg, Budapest, 1931.11.264. 185 Az 1914-es gyűjteményes kiállítás katalógusában közölt reprodukción jól kivehető a festmény oltárképet idéző, gótizáló kerete. 186 Lázár Béla érzékletesen írja le a képet:„És a fekete székben ülő Imádott asszony a misztikus környezetében, a nagy üvegfestményes ablakos szobában, amint azon át besüt a nap és felragyogtatja a zománcos színeket, sugarai áttörnek rajtok és megremegtetik őket. A szép bálvány, sárgás-fehér testével a fekete székben, könyörtelen közönnyel ül e sok színcsodában, miközben elefántcsontszínű húsán remegnek a testszín csodái... Mily raffinált ellentétek és milyen lázas képzelet!" - Lázár 1921. 24. 187 A „Szabadíts meg a gonosztól" értelmezéséhez ld. Király Erzsébet e kötetben közölt tanulmányát. ,88 A fehérvári képen mások a főalak és a háttér női figuráinak arányai, és az nem tükörfordított. 189 1914 Csók, kát. 36. Bálványok. olajf. (1914), eladó - Repr.: 11. tábla. 1901924 Velence, kát. 6. Idoli; N. n.: Vásárlások a velencei kiállításon. Magyar Művészet, 1. évf. 1925.1. sz. 53; Ezt követően a Magyarországra látogató Vittorio Pica Csók műtermét is meglátogatta. Ld. N. n.: A Szinyei Merse Pál Társaságból. Magyar Művészet, 1. évf. 1925. 3. sz. 164-165. 191 Az önarckép a Két bálvány festésének több stádiumát dokumentálta. A székesfehérvári vázlaton a kínai székben ülő nőalak még fel van öltözve, sárga ruhát visel. 192 (x): Modern magyar festők az Uffizi ban. Egyetértés, 1912. aug. 7., 11. 193 Zuloaga Ignacio és Brangwyn Frank gyűjteményes kiállításának katalógusa. Ernst Múzeum, Budapest, 1912. szept., kát. sz. n.: Csók István önarcképe. (Készült az olasz kormány felkérésére a firenzei Uffizi Képtár önarcképgyűjteménye számára.) 194 Utóbbi: olaj, vászon, 240x205 cm, j. b. l.:„Csók I. Bp. 1941", MNG, Itsz.: 64.22 T; A kellőképp nem méltatott, évtizedek óta raktárban álló, nagyméretű képet Csók egyik főművének tartotta. Vázlatait a tízes évek végétől állította ki. Egyetlen alkalommal, 1941-ben mutatta be Boszorkányhajnal a Gellért-hegyen címen a Képzőművészeti Társaság jubileumi kiállításán. Ld. 1941 Műcsarnok, kát. 104. (Repr.). Készülése az első, majd bemutatása a második világháború idejére esett, így nyilván jelentése is a háborús kataklizmákkal áll összefüggésben. 195 Horváth Márton: Riport hat festőről. Szabad Nép, 1947. jan. 5., 9.