Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Variációk - Révész Emese: Variációk Árkádiára - Változatok, kreatív átiratok, átfordítások Csók István festészetében
VARIÁCIÓK / IV. RÉVÉSZ EMESE: VARIÁCIÓK ÁRKÁDIÁRA 79 tóttá újonnan megnyílt múzeumának harmadik gyűjteményes kiállításán.193 A művet két év múlva Csók gyűjteményes, műcsarnoki tárlatára sem tudta megszerezni, ám az életműben betöltött kulcsszerepét jól érzékeltette, hogy a tárlat katalógusának élére Csók egy olyan fotót helyezett, amely őt magát - a firenzei önportréhoz hasonlatosan - a Két bálvány előtt örökítette meg. (IV.64.) Az ismétlések, változatok mintájából az utókor számára kirajzolódni látszik az életmű kaleidoszkóptüneménye. Az önmagával örökösen elégedetlen alkotó kezdetben megsemmisítette sikertelennek ítélt műveit, később a hibátlan remekmű hajszolása helyett megelégedett az egy témára írt variációk sorozatával, közelítésekkel a teljesség felé. Mindeközben mégis volt két olyan mű, amely végzetesen rabul ejtette. Akik 1945 után meglátogatták ablaktalan, fűtetlen fasori műtermében a nyolcvan felett járó mestert, kivétel nélkül megemlítették, hogy tágas műtermében két hatalmas vászon tornyosult a festőállványokon: a Nirvána és a Boszorkányok a Gellérthegyen,194 (kát. 38; XIII.8-9.) Mindkettőn folyamatosan, már-már monomániásan dolgozott Csók, ameddig azt a látását lassan elhomályosító szürke hályog engedte. Felületükre évtizedek festékrétegei rakódtak, kaparások, törlések, újabb és újabb átfestések. Csók már maga sem gondolta, hogy valaha is befejezettnek érzi majd kolosszális vásznait. Szüntelen jelenlétük nem pusztán műtermi díszlet volt, hanem Csók egész pályájának metaforájaként értelmezhető: az újragondolás esélyét testesítették meg; a javítás, felülírás felszabadító lehetőségét, a Nagy Mű titkon folyvást ébren tartott reményét. A Szabad Nép tudósítója így írja le 1947 januárjában tett látogatását a fasori műteremben: „Levezet az ablaktalan műterembe, ahová szabadon süt be a nap, szabadon kavarog az eső és a hó az időjárás szeszélyei szerint. Hatalmas, falat beborító félig kész festmény: »Boszorkányszombat a Gellérthegyen«. Boszorkányok és ördögök tánca frakkban és estélyi ruhában, tangó és régimódi kánkán, s a háttérben Budapest látképe. A hidak még megvannak, édes rózsaszínű ég alatt, a Lánchíd lámpái is rózsás fényt vetnek a folyóra. A művész húsz évvel ezelőtt megérezte, hogy a város »vulkán tetején járja a táncot« és a csalóka fények a pusztulás előhírnökei. Azóta a vulkán kitört, a hidak belezuhantak a Dunába, sőt új hidak támadtak, de a kép, amely a maga nyelvén hírt adott volna minderről még ma is a műterem falai közé van zárva. A feladat ma már nagyobb mint a művész. A búcsúzás pillanatában öreges pepecseléssel kis piros papucsot mutata képen, amely a forgószél-tánc lendületében lerepült a boszorkány lábáról és most már az idők végezetéig befejezetlenül ott fog lebegni ég és föld között."195 * A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával készült. 1 Walter Benjamin: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában. In: uő. Kommentár és prófécia. Gondolat, Budapest, 1969. 306. (301-334). 2 A másolat és hamisítvány konstruáló, konzerváló erejéről Id. Radnóti 1995; A műkereskedelmi másolatok, hamisítványok ösztönző, irányító, közvetítő szerepéről: Fälschung und Forschung. Kiállítási katalógus. Museum Folkwang, Essen, 1976. okt- 1977. jan. Skulpturgalerie, Staatliche Museen zu Berlin - Preussischer Kulturbesitz, 1977. jan.-márc., Berlin, 1977.11. 3 A műkereskedelem végül saját csapdájába hullik: ami eredeti szándéka szerint a jelenlét megerősítését szolgálta, az végül felszámolja azt. Másként fogalmazva: a maga által generált másolatok és hamisítványok végül „felfalják", erodálják az életmű egészét. Az egykorú piaci színtér feltárása: Jensen, Robert: Marketing Modernism in Fin-de-Siècle Europe. Princeton, 1994. 4 Radnóti Sándor: A másolat. Café Babel, 1994.14. sz. 15-32; Révész Emese: A művészi másolat helye és szerepe a századforduló magyar művészetében. In: „Eredeti másolat". Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2004.11-58. 5 Mitológiai jelenet. Dekli, ceruza, 550x360 mm, j. j. f.: „Csók István Sz.fejérvár 1877 12 éves", MNG, Itsz.: F 62.25; Tányérminták. Karton, tus, akvarell, 295x450 mm, j. j. I.:„rajz. Csók István a budapesti Ilik kerületi reáltanodában 1880 V. osztály", MNG, Itsz.: T 62.28; Fejtanulmány. Papír, ceruza, 496x333 mm, MNG, Itsz.: F 62.27. 6 Heribert Hutter a modem művészet példáján a következő típusokat különítette el: replika, variáció, verzió, kópia, pasticcio, plágium, parafrázis, paródia, persziflázs, reprodukció; szűkebb értelemben megkülönböztetve a művész saját kezű másolatát (replika) a műhelymásolattól és tanítványi kópiától. Ld. Original - Kopie - Replik - Paraphrase. Hutter, Heribert (szerk.) Wien, 1980; A művészi másolat és a rokonműfajok köréből több mint háromszáz példát hoz: Maison, Karl Erich: Bild und Abbild. Meisterwerke von Meis-IV.64. Csók István a Két bálvány előtt, 1914 IV.64.
