Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
CSÓKolom! Kortárs Csók-plakátok - Pinczehelyi Sándor: Hommage á Csók
CSÓKOLOM! KORTÁRS CSÓK-PLAKÁTOK / XXV. PINCZEHELYI SÁNDO XXV. PINCZEHELYI SÁNDOR Hommage à Csók A Magyar PlakátTársaság 2005-ben alakult. Az alapító 13 művész a magyar tervezőgrafika idősebb és középgenerációjának jeles képviselői voltak. Ma már a fiatal, tehetséges tervezők közül is jó néhányan szintén tagjai az egyesületnek, velük 26 alkotó vesz részt a munkában, valamint 5 művészettörténész, kiállításszervező is együtt dolgozik a művészekkel. Részlet az Alapító Okiratból:„A magyar és egyetemes plakátművészet hagyományainak és szellemének folyamatos ápolása."„A plakátművészet esztétikai értékeinek és etikai normáinak őrzése változó világunkban." E két hivatalos mondat tükrözi azt, hogy továbbra is a magyar plakátművészet megmaradásáért dolgoznak. Az igazi plakát sajnos, már nem az utca, hanem a kiállítótermek műfaja. Amint tapasztalhatjuk, folyamatosan igénytelen, minden szakmaiságot nélkülöző nyomtatványok árasztják el az egész országot. A Magyar PlakátTársaság évente rendez tematikus kiállításokat, ezekről a műveken kívül megfelelő dokumentumokat készít, bizonyítva azt, hogy létezik ma is Magyarországon magas szintű grafikai gondolkodásmód; olyan magatartás, amit használni, felhasználni kellene. A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészettörténészei, munkatársai ezt felismerve a Bálványok és démonok című Csók István-kiállításuk (2011 ) előkészítése közben felkérték a társaság tagjait, hogy a tárlat reklámozása céljából tervezzenek plakátot. Ők természetesen örömmel tettek eleget ennek az óhajnak, hiszen manapság nem gyakori feladatot kaptak. Már az is különleges dolog volt, hogy más méretben (100x50 cm) kellett gondolkodni, mint a szokásos. Mit is csinál a tervező, amikor egy ilyen munkát kap? Lázasan kutat emlékeiben, felidézi művészettörténeti tanulmányait, mit jelent neki Csók István művészete, mit adott hozzá műveivel a magyar és az egyetemes kultúrához? Mitől volt más, mint a kortársai, hogyan épült be tevékenysége a világba, figyelembe véve, hogy majdnem 100 évet élt, így festészeti munkássága a korabeli Európa több stílus- és ízlésváltozása mellett bontakozott ki. Hogyan lehet megfogalmazni azt a plebejus, bukolikus, polgári világot, amit ő képvisel? Meg kell-e egyáltalán felelni annak? Hogyan lehet a 21. században megjeleníteni a plakát nyelvén az 50 éve lezárult életművet? Mindezen kérdések megfogalmazása után kiderül, mennyire kevés ismerete maradt meg a grafikusnak mesterünk művészetéről... Kezdődött tehát a lázas kutatás, a könyvek áttanulmányozása, a művek alaposabb elemzése, a tájékozódás. Ebben nagy segítség volt magának a múzeumnak a kiállítási koncepciója; az, hogy megpróbálták más összefüggésben, más hangsúlyokkal bemutatni az alkotásokat, mintahogyan eddig szokásos volt. Látszott, hogy örömüket lelték ebben a munkában, ami„átsugárzott''a plakátok tervezőire is. Egy művészt bemutató tárlat esetében szinte kézenfekvő lenne, hogy egy-egy részlet vagy teljes mű jelenjen meg tőle a falragaszon. De ezt minden alkotó próbálja mellőzni vagy alaposan átírni, hiszen egyáltalán nem mellékes, hogy sikerül-e a figyelmet az esemény iránt felkelteni olyan megfogalmazással, ami kapcsolódik a ma vizuális kultúrájához is. Lehet-e találni olyan kapcsolódási pontot, lehet-e úgy tömöríteni, hogy az egyértelműen ráirányítsa a figyelmet a mondandóra? Nem mellékesen - bár alkalmazott művészetről van szó - beleillik-e az valamilyen módon a grafikus tevékenységébe, hordozza-e azokat a jegyeket, amelyek őrá jellemzőek? (Árendás József, Gyárfás Gábor) A másik jellemző gondolat a „csók" szóval történő játék, annak valamilyen formában, valamilyen vizuális jellel való megjelenítése. Ez lehet a tipográfia része, vagy az esemény megjele-R: HOMMAGE À CSÓK XXV.1. A szemközti oldalon: Csók István Münchenben, 1890 körül (SZIKM)
