Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A kiállítás - Keserű Katalin: Csók István - A Bálványok és démonok című életmű-kiállatás megnyitóbeszéde (Székesfehérvár, Csók István Képtár, 2011. április 16.)
A KIÁLLÍTÁS / XXIV. KESERŰ KATALIN: A BÁLVÁNYOK ÉS DÉMONOK CÍMŰ ÉLETMŰ-KI, XXIV. KESERŰ KATALIN Csók István A Bálványok és démonok című életmű-kiállítás megnyitóbeszéde Székesfehérvár, Csók István Képtár, 2011. április 16. Megnyitómat egyetlen téma köré építettem, mellyel megkísérlem átfogni a tematikailag sokrétű, Csók István stílusait tekintve is több korszakra tagolódó életmű-kiállítást. Ez a téma az ornamentum és a festészet kapcsolata. Ifjúkoromban, amikor sorra alapították a 19-20. század művészeinek (festőinek, íróinak) emlékházait Magyarországon, Cecén, Csók Istvánék házában járva egy felejthetetlen képet láttam. Szinte csak színekből állt: tiszta és erős színek borították a felületet, anélkül, hogy egymás hatását kioltották volna. Jóllehet az ember elsőre a formákat érzékeli, csak lassan sejlett fel előttem, hogy egy tulipános ládát látok, rajta egy népviseletes babával és két virágkorsóval. Csók István Tulipános ládája volt ez a kép.' (kát. 48.) Fent mélykék, lent lilás háttér előtt pompáztak a stilizált (a stilizálás itt a paraszti kézművesség tárgyain: a ládán és a korsókon különféleképpen megjelenő virágmintákra vonatkozik) és valóságos virágok meg a baba viseletének foltokban összefogott motívumai. Ez az 1910-es festmény tehát négyféle ornamentális elemből épül fel. Az 1910-es tavaszi tárlaton szerepelt előszóra kép, melyet megelőzően Petrovics Elekhez írta Csók István Párizsból:„tisztára magyar stílben készült csendélet"-et festett, s sejtetni engedte, hogy„akad komoly törekvés [...] a magyar stílus felé".2 Csók ebben a levelében megnevezett egy műfajt is, a csendéletet, melynek keretében művészetét kibontakozni látta, s egy másik levelében, melyet Lázár Béla művészeti írónak küldött, azt is sejtette, hogy egy hosszú, kereső periódus után ért célba ezzel a képpel.3 (Feltehetően az 1910-es kiállítás Magyar csendélet című műve azonos a Tulipános ládával.) Régi kérdése a magyar művészettörténetnek, hogy létezhet-e magyar stílus, tekintettel a stílusok addig korokho, és nem nemzetekhez kötöttségére, jóllehet a 19. században, a stílustörténet tudományos megalkotása után, több stílussal kapcsolatban is viták zajlottak (nemzeti) eredetüket tekintve. A „magyar stílusról" többféleképpen gondolkoztak a 20. század elején. Flatározottan a népművészeti motívumokra és díszítménystruktúrákra alapozta azt az építészetben Lechner Ödön; az iparművészetben a gödöllői, majd a kecskeméti művésztelep művészei, más- és másként, ugyanezzel az „eszmével" voltak elfoglalva, melyről kevéssel utóbb, 1916-ban Csók István egyik párizsi magyar barátja, Fülep Lajos művészetfilozófus kezdett értekezni.4 A magyar művészet körébe tartozónak azokat a műtárgyakat nevezte (a nemzeti problematika felmerülése, azaz a 19. század óta), melyekben valamely egyetemes művészi probléma egy sajátos, magyar motívumból vagy témából ered, s a probléma megoldása egyszerre egyetemes és sajátos módon történik.5 Egyetemes problémának nevezhetjük a századfordulón a különböző ornamentikák ki- és átalakulását, utóbbin a díszítményből valamely magas művészeti alkotástípus lényegi, formát és struktúrát, valamint jelentést meghatározó elemmé válását (szecesszió) értve. A festészetben a kor dekoratívnak nevezett (sík)festészeti stílusában (azaz az utánzó képalkotástól elszakadó, a kép autonómiáját, sík voltában a valóságtól független valóságát felfedező koncepcióban) ÁLLÍTÁS MEGNYITÓBESZÉDÉ ....................................... 427 XXIV. 1. A szemközti oldalon: A székesfehérvári Bálványok és démonok kiállítás enteriőrképei
