Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Elágazások - Jeffrey Taylor: Művészviták és csoportosulások a századfordulón Csók István és a modern magyar műkereskedelem
414 ELÁGAZÁSOK / XXII. JEFFREY TAYLOR: MŰVÉSZVITÁK ÉS CSOPORTOSULÁSOK A SZÁZADFORDULÓN ' u2Gbahd Hotel Rotál BUDAPEST. Báthory Erzsébet CSÓK ISTVÁN KÉPÉHEZ. magyarázatát TÖRTÉNELMI ADATOKBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ : s drv A íz. XXII.7. XXII.7. Hővér [Rexa Dezső]: Báthory Erzsébet. Csók István képéhez. 1896 meg, hogy győzze meg a nagybányai művésztelep vezető tagjait: fogadják el a Nemzeti Szalont, mint állandó kiállítóhelyüket.40 Nem hangsúlyozható eléggé, milyen fontossággal bírt Csók István Hock leváltását célzó kampánya, valamint az Ernstnek nyújtott támogatása. A Hock-ügy és Ernst térnyerése számtalan meghatározó módon volt hatással a budapesti műkereskedelemre. A korszak művészeti politikájában számos drámai változás következett be, mint például: 1 ) három tábor kialakulása, vagyis Benczúr OMKT-t irányító akadémistái, a Hock / Szikszay / Kézdi-Kovács-tábor, valamint a Nemzeti Szalon Ernst, Csók és Ferenczy körül szerveződő új vezetősége. Esztétikai irányultságukat tekintve a táborokat a következőképpen lehetne legjobban meghatározni: akadémikus, „juste milieu"4' és modernista. 2) Nyolc éven belül az első két csoport Kézdi-Kovács mesterkedései eredményeként összeolvadt. Újságírói befolyására támaszkodva és némi politikai szervezkedéssel ő tudta leginkább kihasználni a„művész-proletariátus"választói potenciálját. Kézdi-Kovács szövetségesei 1907 és 1909 között mind a Műcsarnok, mind a Nemzeti Szalon irányítását magukhoz tudták ragadni, vagyis 1909-re az ő befolyása alá került a kiállítóterek falainak több mint öt-hatoda. A magyar művészeti világ soha nem bocsátotta meg Szikszaynak és Hocknak a cikket; lényegében száműzte őket, és ezen később sem változtatott. Ezenkívül a Nemzeti Szalon 1901-es Nemzetközi Kiállítása az ezzel kapcsolatba került magyar művészek sorsára is hatással volt. Lényegében egyetlen magyar szereplő sem hagyott különösebben maradandó nyomot a nemzeti művészet térképén, és ez a legkegyetlenebb módon Szikszayval kapcsolatosan mutatkozott meg.42 Nagyobb léptékben ugyanez mondható el Mourey Société Nouvelle-jéről is: hiába élvezték a legbefolyásosabb korabeli kritikus támogatását, a csoport művészeinek nevét ma már csak a korszakkal foglalkozó művészettörténészek ismerik. Ezenkívül Kézdi-Kovács - hiába volt képes jelentős politikai erők mozgósítására - a jövendő művészettörténetét vagy kánonját sohasem tudta a saját akarata szerint formálni. 3) Az esemény az új, versenyen alapuló műkereskedelem számos eleméhez mintát szolgáltatott, úgymint: külföldi kritikusok véleményénekfelhasználása hazai nézőpontok támogatásához; külföldi kiállítások itthoni megrendezése hazai művészek bevonásával, hogy műveik neves nemzetközi személyiségekhez legyenek köthetők; valamint - aligha meglepő módon - az ezekről a kiállításokról kizárt művészek felháborodott reakciója. 4) Hock eltávolítása mindenekelőtt annyiban bizonyult kulcsfontosságúnak a modernizmus felértékelődése szempontjából a műpiacon, amennyiben két fiatal impresszáriójelent meg a színen, hogy betöltse a Nemzeti Szalon élén keletkezett űrt. Az első Ernst, aki egészen 1909-es trónvesztéséig vezette a szervezetet. Ezt követően energiáját, vagyonát és hatalmas magángyűjteményét az Ernst Múzeum megalapítására fordította, amely az elkövetkező több mint két évtizedben a pesti művészeti világ legmeghatározóbb magánvállalkozása lett. A másik Rózsa Miklós volt, aki a Szalon titkári szerepét töltötte be, és ebben a minőségében szerteágazó kapcsolatrendszert épített ki a művészek között, amelyet aztán a Művészház megalapításánál hasznosított 1909-ben. Az első szembeötlő különbség Ernst Nemzeti Szalonjában a kiállítások gyorsabb váltakozása volt. Hock irányítása alatt az intézmény a tavaszi, őszi és téli tárlatok ritmusát vette fel, Ernst azonban a nagyobb gyűjteményes kiállítások közé egyéni és életmű-kiállításokat iktatott be. Ezzel majdhogynem megduplázta a szervezet tevékenységének tempóját, és ezt nagyrészt a Nemzeti Szalon csapatának egyre nagyobb szakmai hozzáértésetette lehetővé, különösen Ernst szervezési tehetsége és Rózsa diplomáciai készségei. Az életmű-kiállítások rendszeres eseményekké váltak a század eleje óta, és Ferenczy 1903-as egyéni kiállításával kezdődően mindegyik a Modern magyar mesterek sorozatban került megrendezésre. Ezeket a progresszív művészeket Kézdi-Kovács tábora egyöntetűen „hóbortosoknak" nevezte, s ide tartozott Fényes, Csók, Ferenczy és Vaszary. 1907 volt az az év, amely Ernstnek a Nemzeti Szalonnál eltöltött ideje csúcspontját kellett volna, hogy jelentse: ekkor költözött ugyanis az intézmény végleges otthonába az Erzsébet téren, és két nemzetközi kiállítást is tartott, amelynek keretében a francia impresszionizmus,
