Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Elágazások - Jeffrey Taylor: Művészviták és csoportosulások a századfordulón Csók István és a modern magyar műkereskedelem
ELÁGAZÁSOK / XXII. JEFFREY TAYLOR: MŰVÉSZVITÁK ÉS CSOPORTOSULÁSOK A SZÁZADFORDULÓN 411 szemléletű katolikus pap s egyúttal országgyűlési képviselő Hock János figyelmét, és a reveláció erejével hatottak rá.15 (XXII.4.) Messianisztikus hangvételű, a Magyarország című lapban a kiállítás megnyitója előtt megjelent Nagybánya - Előre című cikke fontos hírverést jelentett a kiállításnak.'6 Cikkével lényegében a magyar művészet újjászületéseként üdvözölte a tárlatot.17 Hock egy inkvizítor lendületével látott neki a magyar művészeti világ megreformálásának, és az ő gondolati rendszerében az eretnekek az OMKT vezetőségének tagjai és a Mintarajziskola voltak, a Mesteriskola pedig - vezetőjével, Benczúr Gyulával együtt - maga az Antikrisztus. 1898 márciusában Hock szólásra emelkedett az OMKT közgyűlésén, és vitriolos szónoklatban ecsetelte, hogyan akadályozzák a klikkek és a „protectió"a magyar művészet fejlődését.18 Nagy felhördülést váltott ki, amikor kiadta Művészeti reform című könyvét. A könyv a művészet megreformálását orvosi hasonlatokkal írja le, beleértve a fentebb említett eretnekek által okozott betegséget, illetve annak kezelését. Hock könyve sokkal jobban szolgált ellenségeinek azonosítására, mintsem annak a pontos leírására, hogy mi lehetne az alternatíva. A Művészeti reformnak azt viszont mindenképpen sikerült elérnie, hogy a művészeti világot két egymással szemben álló táborra ossza: lényegében OMKT-ellenesekre és az OMKT-t támogatókra. Hock meglátása szerint a művészeti megújulás igenlése összeférhetetlen volt az OMKT pártolásával. Hollósy a Hockéhoz hasonló hangvételű, teátrálisan szenvedélyes hangú, hosszú levélben jelezte iskolája támogatását.19 A plébános erős akarata és egyre növekvő hatalma mentőövnek bizonyult a Nemzeti Szalon számára, amely még ugyanabban az évben meghívta őt elnöki székébe. Első kiállításait a felsőbbrendű professzionalizmus és ízlés győzelmének tekintették a csoport korábbi tárlataival összehasonlítva.20 Hock és Hollósy szoros kapcsolatot alakított ki, ami az első lépést jelentette a két intézmény szimbiózisában, amelyben a Nemzeti Szalon a logisztikát és a helyszínt, Hollósy nagybányai iskolája pedig az esztétikai programot szolgáltatta. Míg a Nemzeti Szalonhoz való átpártolást Hollósy személyesen nagyon vonzónak találta, a festőiskola tősgyökeres tagjainak az OMKT presztízse és vásárlóereje jobban imponált. Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla és Csók István az OMKT új, impozáns épületében, a Műcsarnokban szeretett volna kiállítani, nem pedig a Nemzeti Szalon által a Nemzeti Casinóban bérelt néhány teremben. Hollósy Hockkal való szövetsége végül is szakadáshoz vezetett Hollósy (és fiatalabb tanítványai), valamint az iskola legkitűnőbb tagjai, Thorma, Ferenczy, Iványi-Grünwald és Csók között. Közben Hock nekilátott, hogy a Nemzeti Szalont professzionálisabbá alakítsa, és az OMKT egyenrangú versenytársává faragja. A kezdeti elismerések azonban gyorsan kritikává változtak, sőt 1900-ra már nyílt zendüléssé. Ahogy telt az idő az év során, Hockkal egyre nehezebb volt együttdolgozni. Hock„vagy velem, vagy ellenem" magatartása egyre inkább bosszantotta a művészeket, akik hiába éreztek erős ellenszenvet az OMKT vezetésével szemben, nem hagyhatták figyelmen kívül a mérhetetlenül nagyobb piaci részesedést és az egyértelműen magasabb színvonalú erőforrásokat. 1901 januárjára már azok a művészek is tömegesen vonultak ki, akik már régóta a Nemzeti Szalon tagjai voltak, és a rendkívül neves portréfestő, László Fülöp (aki Munkácsy halála után talán a legsikeresebb élő festő volt) tiltakozásképpen lemondott tiszteletbeli elnöki posztjáról.21 Ez a végzetes válság éppen akkor sújtotta Hock vezetőségét, amikor legnagyobb szakmai teljesítményének, a Nemzeti Szalon 1901-es nemzetközi kiállításának megnyitója közeledett. A Nemzeti Szalon most először mutatta meg, hogy szakmai téren méltó versenytársa tud lenni az OMKT-nak. Az alkalomra kiadott katalógusnak a régebbiek nyomába sem érhettek, és a kiadvány sok szempontból megelőzte az OMKT katalógusait. 146 oldalán 23 teljes oldalas reprodukció szerepelt, és majdnem 100 oldalt szenteltek a kiállításon szereplő külföldi festők életrajzának. A festők életrajzát ráadásul kisméretű, fekete-fehér fotók kísérték. A kiváló minőségben nyomtatott katalógus Révai és Salamon Könyvnyomdájában készült, akik ekkorra már felülmúlták vetélytársukat, a Singer és Wolfnert (az OMKT-katalógusok nyomdáját) művészeti kiadványok nyomtatásában, és leányvállalatukon, a Könyves Kálmán Műintézeten keresztül átvették a területen a vezető szerepet. XXII.4. XXII.4. Rippl-Rónai József: Hock János, 1896
