Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Árkádián innen és túl - Révész Emese: Csók István pusztakengyeli festményei
362 ÁRKÁDIÁN INNEN ÉS TÚL / XIX. RÉVÉSZ EMESE: CSÓK ISTVÁN PUSZTAKENGYELI FESTMÉNYEI XIX.4. XIX.5. XIX.6. XIX.7. XIX.4. Képeslap a pusztakengyeli kastélyról, 1930-as évek XIX.5. Magyar Pálné, 1935 (repr. Képes Vasárnap, 1938) XIX.6. Jakobovits Jenőné, 1934 (repr. Magyar Művészet, 1934) XIX.7. Léderer Károly, 1935 (repr. Magyar Művészet, 1936) darabjaik pedig kislányáról és feleségéről készültek. Ezeket Csók saját kedve szerint alakíthatta, célja nem az ábrázoltak konkrét vonásainak összegzése, sokkal inkább a hozzájuk kötődő eszmények megragadása volt. A harmincas években nyilván az általános megélhetési gondok késztették őt arra, hogy művészi hírnevét a portréfestés terén kamatoztassa. Escher Károly 1934- ben a Pesti Napló ban közölt fotóriportja a művészt, mint portréfestőt mutatta be munka közben. (I.33.) Női képmásaival Csók arcképfestői tehetségét kívánta bizonyítani. Jeles kiállításokon is bemutatta azokat, így szerepeltek a Műcsarnok A nő a művészetben című tárlatán vagy a Szinyei Merse PálTársaság kiállításán. Ezzel párhuzamosan kiváló szakmai lapok és nagy példányszámú képes újságok tették közismertté ezen alkotásait. Léderer Anna képmásával párhuzamosan készültek legismertebb női portréi, köztük Jakobovits Jenőné, Magyar Pálné vagy Révész István leányának arcképei. Modelljeit a művész mindhárom képen belső térben, fotelben elnyújtózva idézte meg, fiatalságot, kényelmet és eleganciát sugallva. Megrendelőik a művészetek iránt fogékony nagypolgárság köréből kerültek ki. A bányászati vállalkozásokból vagyont szerzett Jakobovits Jenő kollekciója a két világháború között egyike volta legjelentősebb kortárs magyar magángyűjteményeknek. A műgyűjtésben komoly részt vállaló hitves portréját (XIX.6.) Csók István előtt már Vaszary János és Berény Róbert is megfestette több ízben.5 Révész István Vaszary János titkáraként kerülhetett közelebbi kapcsolatba Csókkal.7 A lányáról 1934-ben készített portré fotelben ülő, fehér ruhás fiatal lányt mutat, akit hasonlóképp nagyvonalúan, vékonyan festve örökített meg, amint egy esztendővel később Léderer Annát.8 A sorozat harmadik darabján dr. Magyar Pálné az előbbiekhez hasonlóan nagyvilági eleganciával jelent meg, pár évvel később pedig ugyanabban a testhelyzetben, immár virágözönnel borítva pompázott.9 A kengyeli birtok szépséges úrnőjét az ezt követő években Csók több alkalommal is megörökítette. Kilépve a kissé merev reprezentáció köréből, az asszonyt a kertben, természeti környezetben idézi meg újra. 1936-ban burjánzó növényi háttér előtt, szűk virágmintás ruhában festette meg őt.10 (XIX.1.) Ugyanebben az esztendőben immár a kengyeli birtokon, egy rózsatő mellett tűnik fel a napsárga ruhába és fekete kalapba öltöztetett asszony." (XIX.2.) 1937-ben a Szinyei Merse PálTársaság kiállításán látható újabb képmása, amikor is divatos öltözetben, ismét a kertben jelenik meg.12 A kengyeli birtok ideális környezetet és számos festői témát nyújtott Csók Istvánnak. A századfordulón épült kúriát hatalmas park övezte, rendezett virágágyásokkal, rózsalugasokkal. A kastélykert nevezetessége volt a nagyméretű medence, amelynek vizében nyaranta hűsölhettek a ház lakói és vendégeik. Fotóelőzménye is ismeretes annak az 1936-os festménynek, amelyen egy fiatal, fürdőruhás lány ül a gyepen és kacéran a nézőre tekint.13 (XIX.9-10.) 1938- ban Csók a medence partján napozó fiatal lányt, Léderer Anna unokahúgát, Csázy Máriát is megörökítette. (XIX.8., kát. 107.) A napfényes életkép rokona a művész ekkortájt festett strandképeinek, amelyekhez hasonlóan ez is egy új életeszményt, a napfürdőzés újszerű divatját idézi meg. Azarisztokrácia„édes élete", egy letűnt világ polgári miliője jelenik meg azon a bensőséges családi képen, amely a kengyeli kastély szalonját mutatja. A napfényes szobában a nagycsalád tagjai zongoráznak, sakkoznak, olvasnak, együttesük derűt és békességét sugároz. A szoba berendezése mentes minden hivalkodó külsőségtől, a falat a nagyapa, Léderer Károly portréja ékesíti, (kát. 105.) Az 1930-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt családalapító posztumusz képmását szintén Csók festette meg még 1935-ben. Fehér öltönybe öltöztetett elegáns modelljét a birtok egyik közkedvelt pihenőhelye, a rózsalugas színpompás háttere elé helyezte el.14 (XIX.7.) Léderer Károly, testvérével együtt, Bécsben gazdasági főiskolát végzett. Ennek köszönhetően a kengyeli birtok amolyan mintagazdaságként működött, prosperáló zöldség- és növénytermesztéssel, lótenyésztéssel. A birtokot négy majorság egészítette ki, ahonnan a termést lóvasúttal szállították a központi útvonalakhoz. A termelés gépesítése igen korszerű volt, német traktorok, gőzgépek, cséplőgépek segítették a munkát. A modern géppark még Csókot is megihlette, aki 1938-ban megfestette a majorsági udvaron álló traktorok együttesét. Igaz, a zordon vasmasinák tövébe odafestette az uradalmi gépész piros ruhás, szőke kislányát is. (kát. 110.)
