Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
32 PÁLYAKÉP / II. MOLNÁR ESZTER EDINA: CSÓK ISTVÁN RETROSPEKTÍV ALKOTÓI IMÁZSÉPÍTÉSE Alig két évet töltött Párizsban. A második nyár végén Magyarországról visszatérvén Münchenig jutott. Mégis emlékezetes volt ez a két év, s korántsem hiábavaló. A párizsi élet nagyjából a münchenihez hasonlított, azzal a különbséggel, hogy már kevésbé kötötték le a csínyek és a szórakozás, kedvenc időtöltése az iskolában való festegetés lett. Erre az időszakra vonatkozó történetei jól példázzák ezt a változást, hiszen a müncheni emlékekkel ellentétben ezek nagy része már szakmai fejlődését hivatottak bemutatni. Állítása szerint az iskola „internacionális társaságában három magyarunknál [Csók, Iványi-Grünwald, Ferenczy] senki sem volt szorgalmasabb, senki becsvágyóbb".22 Elsődleges célja ekkoriban a tanulás, az alapok lefektetése, amelyek elsajátítása szükséges volt ahhoz, hogy később ezekre építve megmutatkozhassanak a festő igazi művészi kvalitásai. A szabadság ugyanakkor egyenlő volt az iránymutatás hiányával. Párizsba a Plollósy által beléoltott Bastien-Lepage és Dagnan-Bouveret iránti rajongásával érkezett, s az általuk képviselt irányzaton ekkor még nem tudott túllépni. Önéletírásában szükségét érzi a védekezésnek a vád ellen, miszerint miért nem az impresszionista művektől ihletődött, s miért maradt meg az ekkor már korszerűtlennek bélyegzett naturalizmusnál. Elmondása szerint ezekben az években még nem találkoznak Renoir, Manet, Degas, Monet, Sisley, Whistler vagy Cézanne képeivel, s ha ez másként alakul, talán egész más irányba terelődött volna felfogásuk a művészetről.23 Sőt, még a modern irányokat kereső Rippl-Rónai is sötét képeket fest ekkoriban Munkácsy mellett. így hát nem csoda, ha Csók lázadó lelke a naturalisztikus irányt mindennél többre tartotta. A párizsi évek, majd a Münchenbe való visszatérése után a történetek szervezőerejét a helyszínek helyett egyre inkább az aktuálisan festett képek, illetve a kiállítások jelentik. Mindez azt mutatja, hogy a tanulást a komoly munka, a tényleges alkotás váltja fel, s az indulás kezdeti szakaszát az útkeresés, amivel együtt megindul az első jelentős képek megalkotásának folyamata. Az útkeresés évei (1889-1903) Míg az indulás éveit a kortárs művészeti irányokban való tájékozódás és a szakmai felkészülés jellemezte, addig az útkeresés évei egyúttal a küzdelem évei lettek. Egyszerre áhította a szakma elismerését és a saját magával való megelégedést. Elismerésből márpedig nem volt hiány: „honfitársai közül kevés huszonéves fiatalember büszkélkedhetett annyi éremmel, ahánnyal Csók festészetét néhány év alatt jutalmazták", ő mégis elsősorban a siker hajszolásáról, sikertelenségeiről ír visszaemlékezésében életének ezen szakaszáról.24 Csók önéletrajzának legfontosabb vonása az önmegértés és önmegértetés szándéka. Mindvégig töretlen igyekezettel próbálja feltárni azokat az okokat, amelyek kényszerek és motivációk formájában alakították életét. Fontos az ezek közötti különbségtétel, hiszen az előbbiek külső hatásként, míg az utóbbiak hangsúlyosan belső indíttatásként befolyásolják a különböző utak és lehetőségek közti választás rövidebb vagy hosszabb folyamatában a döntéshozást. Csók életútjának nagy fordulópontjai elemzésekor általában motivációkról beszél. Ez elsősorban azért volt lehetséges, mert családja anyagi helyzete és támogatása lehetővé tette számára a szabad mozgást Európa-szerte, biztosította a mindennapok gondtalanságát és önfeledtségét, öröksége éveken át fedezte a művészléttel járó költséges kiadásokat. A szülők általában vonakodás nélkül kielégítették fiuk minden anyagi szükségletét, hiszen azt remélték, hogy a festő felér majd a hírnév és gazdagság azon magasságaiba, amelyben a csodált honfitárs Munkácsynak része volt. Az erkölcsi támogatásnak köszönhetően a szülők felől lelki nyomás sem nehezedett a fiatal művészre: az alkotáson, tehetsége kamatoztatásán kívül semmi mással nem kellett foglalkoznia. Legerősebb s talán egyetlen motivációja a sikervágy volt. Az 1889. évi párizsi világkiállításon szereplő Bastien-Lepage-, Manet- és Millet-képeket közönyösen szemléli, s a fojtó levegőből az alkotás vágyától űzötten Egresre siet, hogy megfesse a szénagyűjtést, mielőtt még behordanák a szénát. Már ekkor is a kirobbanó világsiker ambíciója jár a fejében:„A nagy spanyol vásznak éppenséggel hidegen hagytak. Majd ha »Én!« megfestem a BáthorytY'25, Annak az oka, hogy a számos díj ellenére is elégedetlenség hangja csendül ki az emlékező sorokból, az áhított világ-11.7. Az Ezredéves Országos Kiállítás Csók Istvánnak ítélt Millenniumi Nagy Érme, 1896 (SZIKM) II.7.
