Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Pályakép - Molnár Eszter Edina: Csók István retrospektív alkotói imászépítése. Önéletírás az útkeresés éveiről
PÁLYAKÉP / II. MOLNÁR ESZTER EDINA: CSÓK ISTVÁN RETROSPEKTIV ALKOTÓI IMÁZSÉPlTÉSE 29 általában időbeli elhelyezéssel vezeti fel a szerző, azaz a másodlagos szervezőerőnek az időrendnek megfelelni akarást tekinthetjük. Az önéletrajz építőkövei, a tudatosan kiragadott történetek és események válogatási szempontja elsősorban tehát az alkotói életút minél alaposabb megismertetése és feltérképezése, amelynek során az alkotói imázs felépítése is megvalósul egyúttal, azaz az alkotói én textus formájában való konstruálása a néző, azaz ezúttal már az olvasó számára. Mindeközben szinte önkéntelenül enged bepillantást a festő lélekrajzába, mivel rendre kifejti véleményét és érzéseit is az ábrázoltakkal kapcsolatban. Az önéletírás történetei mint az alkotói imázs építőkövei A pszichológiából kölcsönzött szerepelmélet szerint életünk során több szerepet töltünk be. Ezek egy részébe a velünk született (nemi, gyermeki), míg másik részébe a kivívott, szerzett szerepek (foglalkozás, barátok) tartoznak. (A véletlenszerű, szituációs szerepekről itt nem ejtünk szót.) Csók István önéletírásának egyes anekdotái világosan besorolhatók ezekbe a kategóriákba, annak megfelelően, hogy az adott történetben a szerzői értelmezésben melyik szerep válik hangsúlyossá. A szerző leggyakrabban a gyermek, a festő, a barát/kolléga (ezek nem válnak el egymástól) szerepekben határozza meg önmagát.Történetei tehát ezeknek az identitásoknak a mentén helyezhetők el. Elsőként a gyermekkel találkozunk, aki szülei akarata ellenére festőnek készül. A későbbiekben piktori minősége helyeződik a középpontba, magában foglalva képeinek keletkezéstörténetét és sorsát is. Ekkor már jóval kevesebb alkalommal esik szó a családról, ám - mint látni fogjuk - annak szerepe nem alábecsülendő az alkotói életút alakulásának szempontjából. További fontos öndefiniálási lehetőséget jelent az énnek a kortársak között való elhelyezése, a közösség részeként való megfigyelése. Kollégáit, festő barátait bemutató történetei gyakran átlépnek a fent meghatározott célon, ezekkel valójában mintegy tablót állít társainak. Az emlékezések végét jelentő révbe érésben jelentős szerepe volt a családalapításnak, így az utolsó történetekben Csók gyakran jelenik meg immár férjként és apaként is. Az önéletírás menetét, az események halmazát a helyszínek (az iskolák), valamint az aktuálisan készülő képek tagolják. Az életpálya hosszmetszete tehát értelemszerűen felbontható azokra a városokra, amelyekben a festő hosszabb időt töltött el. Ezt a fajta felosztást indokolttá teszi az a hatás, amit az egyes helyszínek miliője gyakorolt rá és főként festészetének alakulására. Indulásának és útkeresésének éveit Budapest, München és Párizs festőiskoláiban töltötte, a nyarakat Pusztaegresen és Nagybányán. Az életpálya hosszmetszetén végighúzódnak az imént tárgyalt szerepek, amelyek az idő s ezzel együtt a helyszínek változásának függvényében alakulnak. (A gyermek szerep megszűnése, illetve a szerzett szerepeknek a férj és az apa szerepekkel bővülése regisztrálható.) A kereszt- és a hosszmetszet elemeinek összessége alkotja tehát az ábrázolt életpályát, aminek azonban az olvasó nem látja az összes pontját, csupán a kisebb-nagyobb időbeli ugrások közti statikus állapotokat, amelyek mégis a teljesség érzetét keltik. A szerző hangsúlyos intenciója, az alkotói imázs visszatekintő felépítése az elemzés során elsősorban a festő szerep középpontba helyezését teszi indokolttá, ugyanakkora szerepek megbonthatatlan egymásmellettisége okán szükségessé válhat a gyermek, esetleg a barát pozíciójának figyelembevétele is. Az indulás évei (1865-1889) Az indulás évei azt az utat mesélik el, amely során Csók István az egresi malom mellől a párizsi művészvilágig jutott. Sáregres, Budapest (1865-1885) 1865. február 13. Sáregres: Csók István születésének adatai. Önéletírását mégsem ezzel a dátummal kezdi, hanem rögtön 1880-nal, a már említett első olajfestékes ecsetvonással: a festő születésének pillanatával. Majd tovább kutatva emlékei közt valami még korábbiért, feleleveníti II.4. Ferenczy Károly: Csók István, 1894 (MNG) 11.4.
