Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Jurecskó László: Népművészeti motívumok Csók István művészetében
A MEGTALÁLT PARADICSOM / XV. GÄRT ER PETRA: ETEK KÉPTÖRTÉNETEK 257 TÁRGYTÖRTÉN ről szólna - bűntől és bajtól mentesen. Ám éppen a Sárköz esetében különös anakronizmus ez. Az „egykézés", a születésszabályozásnak ez a drasztikus formája ugyanis súlyos problémát jelentett ehelyütt a korban, amely meglepő módon nem a legszegényebb családoknál vált jellemzővé, hanem éppen a viszonylagos jómódban élőknél, akik rettegtek attól, hogy a nehezen megszerzett földterület a több gyermek révén felaprózódik és a család ismét visszasüllyed a szegényparaszti sorba.79 Furcsa egybeesés, hogy akkor, amikor Csók eljut erre a vidékre, a népművészetben megjelenő szertelen túlzás, a gazdagság fitogtatása már a helyi közösség hanyatlásának szindrómája, a dekadencia megnyilvánulása. Mindennek azonban nyoma sincs Csók István alkotásain, aki egész pályáján megmaradt a derűs élet festőjének. Művein az ünnepi-hétköznapi relációban a mérleg egyértelműen az ünnepi irányába billen. Népi zsánerképeinek vezérmotívuma ugyanis a reprezentáció - akár tárgyakról, akár viseletről van szó. A megteremteni vágyott„magyaros stílust" ő ennek jegyében, ennek festői látványelemeitől elbűvölve, mint különösen színes és ihlető ideálvilágot bontakoztatta ki. 1 A Művelődésügyi Minisztérium 1961. szeptember 5-én kelt levelében tájékoztatja a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatóját, Bodrogi Tibort, hogy Csók István hagyatékát a művész lánya, Csók Júlia életjáradék fejében magyar állami múzeumoknak ajándékozza. Eszerint a festményeket, grafikákat a Magyar Nemzeti Galériának, a keleti műkincseket a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumnak, a néprajzi vonatkozású tárgyakat pedig a Néprajzi Múzeumnak adja. (NM adattár, ügyiratszám: 74008/61.) Ekkor került a hajdani Csók-kúriából kialakított és enteriőrszerűen berendezett cecei Csók István Emlékmúzeumba a művész számos festménye, bútora, néprajzi tárgyainak java része, valamint jó néhány személyes tárgya, irata és róla készített fotográfiák. (SZÍKM adattár, Itsz. nélkül) 2 A keleti tárgyak részletes bemutatását Id. jelen kötetben Fajcsák Györgyi tanulmányában, ill. tárgyismertetésében. 3 A néprajzi tárgyak leírását Id. a következő tanulmányban. 4 Különbséget kell tennünk a készítés, a használat és a gyűjtés helye között, ez ugyanis nem minden esetben kapcsolható egy településhez, sokszor még ugyanahhoz az etnikai csoporthoz sem. 5 Csók István levele Koronghi Lippich Elekhez (1910. szeptember végén), OSZK Kézirattár, Levelestár (Itsz. nélkül) 6 Mivel dolgozatomban a Duna bal partján elterülő kalocsai Sárközről (az Ordas, Kecel, Szeremle háromszögbe eső területről) nem teszek említést, ezért a továbbiakban a „Sárköz" megnevezés alatt csupán a tolnai Sárközt értem. Területe a Szekszárd és Báta között fekvő ártér vidékre esik, melyet a Duna és a Sárvíz határol. Szorosan véve négy települést számíthatunk ide ^Belső-Sárköz): Alsónyéket, Őcsényt, Decset és Sárpilist, ezenkívül Báta református lakosságát. A Sárköz vidéke, mint a Baranya és a Duna-Tisza köze református paraszti közösségei és kultúrája közötti összekötőkapocs, laza szálakkal kötődik a Duna bal partján fekvő Érsekcsanádhoz és Szerelmiéhez, valamint a Zengő környéki kálvinista magyar falvak népéhez is: Váraljához, Zengővárkonyhoz, Pécsváradhoz és Hidashoz.; A Sárközhöz tartozó (ill. még további „sárközi jellegű") települések felsorolását Id. Balázs Kovács Sándor: A Tolna megyei Sárköz és rokon településeinek kapcsolatrendszere a 17-20. században. In: A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. XXVIII. Szekszárd, 2006.171 — 204., 173., 175; A belső-sárközi és a Duna vidéki sokác, ill. a tanulmány szempontjából fontos környező településeket térképen tüntettük fel. (XV.10.) Ezúton mondok köszönetét a térkép készítéséért Fodor Péternek és Pokrovenszki Krisztiánnak. 7 Kovách Aladár: A tolnamegyei Sárköz népviselete. I—IL, In: A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. A Magyar Nemzeti Múzeum kiadása, Budapest, Vili. évf. 1907.1 -2. sz., 71 -94. és 3-4. sz., 201 -221., 87. 8 Katona Imre: Sárköz. Gondolat Kiadó, Budapest, 1962.124. 9 Balázs Kovács Sándor: A házassághoz kapcsolódó szokások a Sárközben. In: A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve. XXI. Szekszárd, 1999.365-412., 403. 10 Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz népművészete. Tolna megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya, Szekszárdi Balogh Ádám Múzeum, Budapest, 1967.16. 11 Fél Edit: Sárközi főkötők. In: Magyar Néprajzi Lexikon. IV. köt., Ortutay Gyula (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981. 406-408., 406. (A kötetek jelölése a továbbiakban: MNL) ,2 Kovách i. m. (7. j.) 86., 93. ,3 Andrásfalvy Bertalan: Sárközi viselet. In: MNL IV. 1981.418-422., 421. 14 Fél Edit - Hofer Tamás - K. Csilléry Klára: A magyar népművészet. Corvina, Budapest, 1969. a 209. kép aláírása. '5 Begovácz Rózsa: Interetnikus hatások a baranyai horvátok viseletében. In: Válogatás a magyarországi nemzetiségek néprajzi köteteiből. 5. Jung Horti Judit (szerk.), Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2004. 127-134. 130. 16 K. Csilléry Klára: Lepedőszél. In: MNL III. 1980.443-444., 443. 17 Domanovszky György: Népi bútorok. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1964.13-14. 18 K. Csilléry Klára: Lakáskultúra. In: Magyar Néprajz. Életmód. IV. köt. (Anyagi kultúra 3.) Balassa Iván (főszerk.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. 327-415., 381. 19 Szőj ka Emese: A sárközi bútor. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 10., Fejős Zoltán (sorozatszerk.), Néprajzi Múzeum, Budapest, 2005. 9., 13. 20 K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi „bútorvirágozásra". In: Múzeumi Műtárgyvédelem. Központi Múzeumi Igazgatóság, Budapest, 1987.17.47-74., 47. 21 Ezúton szeretném megköszönni Balázs Kovács Sándornak, hogy a láda belsejében rejlő nevek alapján XV.24. XV.24. Modellfotó az őcsényi leányhoz, 1902 körül (SZIKM) T
