Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
A megtalált paradicsom - Szacsvay Éva: Csók István-művek etnográfiai megközelítésben
234 A MEGTALÁLT PARADICSOM / XIII. SZACSVAY ÉVA: CSÓK ISTVÁN-MŰ VEK ETNOGRÁFIAI MEGKÖZELÍTÉSBEN XIII.7. XIII.7. Evés asztalszéknél boroskancsóval, 1960 (fotó: K. Csilléry Klára) Társadalomnéprajzi olvasatok Csók munkásságának nagyobbik fele a polgárosodó „vidéken" bontakozott ki, ahhoz kötődött. A népies témákat gyermekkorának meghatározó miliője alapozta meg. Egy falusi, gyermeki világ, ahol éppen átmenet zajlott a paraszti létből a vidék gazdagodó, iparos, polgárias állapotába. Ahol a kiemelkedettek rokonsága és társasága még részben a paraszti sorból való, részben a vidéki (kis)polgárokból, lateiner falusi középosztálybeliekből, iparosokból tevődik össze. Ez a kettősség a családon belül is jelen van: az egyik testvér maradt„birtokos" (már így írták alá a jogi iratokat) és elmaradt mellőle a paraszt szó, a másikat, ha érdemes volt, taníttatták (lateiner középosztály) és megindulhatott a felemelkedés, polgári életforma irányába. Ennek a folyamatnak a mozzanatait többek között Réti István munkájában a nagybányaiak bemutatásakor is olvashatjuk.25 Csók István családi körülményei, társaságai és írott emlékezései, valamint a képekben megjelenő emberi relációk és a tárgyi világok lehetővé teszik, hogy rátekintsünk az 1890-es évektől az 1940-es évekig kialakuló kapitalizálódott falura, amelynek jóformán nincsenek néprajzi kutatási előzményei. A dualizmus gazdasági és társadalmi„konszolidációs"folyamatában a válságok és kiegyenlítődések szélsőségei meglehetősen bizonytalan képet adtak. A szélsőségesen elszegényedő cselédek, napszámosok, munkások, idénymunkások stb. hadával szemben a néprajzi kutatásokból sajnos nem rajzolódott ki a falusi munkaadók rétege, helyzete, kultúrája, polgárosodása. A faluszociográfiákban, valamint a 30-as évek népi íróinak munkáiban és a néprajzi kutatásokban a „parasztság csődjének" rémképei mellett nem tárták fel differenciáltan a parasztság többi rétegének - a gazdálkodó középbirtokos és nagybirtokos parasztságnak, a nagy majorok bérlőinek, vagy birtokosainak - tevékenységét, gazdálkodási stratégiáit, társadalmi helyzetét. A falvakban „vállalkozó" helyi iparosok, molnárok, pékek, szabók, csizmadiák, asztalosok, kovácsok, boltosok, kőművesek, fuvarosok stb. falusi kultúrája és a kapitalista falu működési rendje ismeretlen, s kutatása csak az elmúlt évtizedben kezdődött el. Csók István emlékírása, családjának története már ezért is kiemelten érdekes. Csók Keresztapa reggelije (kát. 100.) asztal mellett ülő alakja életmódjában, öltözetében, jellegzetes tárgyi eszközeivel, a felemelkedő társadalmi osztály képviselője. Az 1920-30-as évekre a vidéki „kúria" nem csupán a rendiség öröksége, hanem a vidéken élő közép- és nagypolgári életmód megvalósításának is lehetséges kerete, amely íróasztalt, könyveket, azaz a könyvelői munka, számadások elvégzésének, jogi ügyletek intézésének, tárgyaló felek fogadásának ad teret. A ház (kúria) lakó- és nyaralóhely, a gyermekek nevelésének helye, valamint a különféle értelmiségi alkotómunka (irodalom, művészet, politika), a társasági együttlétek, a társadalom különféle szerveződéseinek helyszíne. Hasonló, vagy még magasabb szintű polgári életmódot írt le emlékirataiban Kunffy Lajos a saját somogyi otthonáról, a kúriáról, a hozzá emelt műteremről és a benne folyt életről.26 A városi közönség, mint a műalkotások„fogyasztója", szintén egy, még meg nem írt társadalomtörténeti fejezet, hiszen a 20. század elejére frissen kialakult nagypolgári, vagy középpolgári réteg kulturális, műveltségi hovatartozásáról, identitásáról sincs társadalomtörténeti munka.27 Kosa László a Malonyay-kötetek új kiadásának bevezető tanulmányában pontosan bemutatja a múlt századforduló szellemi és gazdasági, tudományos és művészi élet hálóinak egybefonódását, kultúrájának bizonytalanságait.28 A polgári tárgyi világ kialakításához a műgyűjtemények szolgáltattak példát. Ezekben már a 19. század utolsó harmadától néprajzi tárgyak is megjelentek, amelyekkel berendezték az ebédlőket, a textíliákkal, szőttesekkel, díszlepedőkkel, szőnyegekkel díszítették a szalonokat, megtöltötték a vitrineket.29 Hasonlóan ira résztvevők középosztályhoz tartozásáról Réti a Nagybányára és művészeire való visszaemlékezéseiben. A cselédszerzőnél (kát. 5.) festményen a kapitalista kisvárosi élet egy fontos mozzanatában együtt ábrázolja a munkaadót és a munkavállalót. A témaválasztás a társadalmi és szellemi környezet következménye, és nem is speciálisan magyar falusi téma, hanem európai, ahogyan erre Réti általánosságban utal.30 Csók Istvánt is két szándék motiválja: magyar témák az európai irányzatok nyelvén előadva. A képen élesen elválaszthatók a falusias és a városias öltözetű mun-
