Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gippert László: A restaurátor Csók István "esemény-emlékműve" előtt. A Nirvána kiállíthatóvá tétele
214......................................... GYÖNYÖRÖK KERTJE / XII XII.7. XII.5. A festmény egy részlete a tisztítást követően XII.6. A Nirvána restaurálás előtti átvételi állapotában [kát. 38.] XII.7. A festmény végleges állapota a restaurálást követően XII.8. A szemközti oldalon: A festmény egy részlete a tisztítást követően GIPPERT LÁSZLÓ: A RESTAURÁTOR CSÓK ISTVÁN „ESEMÉNY-EMLÉKMŰVE" ELŐTT volt (kát. 37.), amit olyan feltűnően gyermekded módon dublíroztak, hogy meg kellett vizsgálnunk, vajon miért tették ezt, és így bukkantunk a hátoldalon lévő vázlatra. A kép dublírozására valójában nem volt szükség, új húzószél felragasztásával is meg lehetett oldani felfeszítését, így a festmény mindkét oldala láthatóvá vált. Valószínűleg Csók István konzerválta a Szénagyűjtők (kát. 9.) című képet is, mégpedig úgy, hogy a pergésnek indult festékréteget sűrű dammárlakkal bekenve rögzítette. Mikor sok évvel ezelőtt megkaptam ezt a képet restaurálásra a Magyar Nemzeti Galériában, első feladatom ennek az egymásra torlódott jégtáblákhoz hasonló felületnek az eredeti állapot szerinti visszaállítása volt. Ehhez a képhez kapcsolódik az a nevezetes esemény is, hogy a mester 90 évesen ennek triptichon változatát is megfestette Háború és Béke címen. (XXIII.4-6.) Az ezt követő években„esett neki"a Nirvánának, s ennek a beavatkozásnak az eredménye lett a fenti módon helyreállított és az életmű-kiállításon bemutatott mű. Láthatjuk, hogy az idős Csók István változtatási kényszere, újító ambíciói - a sajnálatos technikai hozzá nem értés folytán - hogyan torzították el az ifjúkori remeket.
