Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gellér Katalin: Hatások kereszttüzében. Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében
186 GYÖNYÖRÖK KERTJE / IX. GELLÉR KATALIN: HATÁSOK KERESZTTÜZÉBEN IX.7. Mulató társaság pávával, 1916 [kát. 94.] IX.8. Páva, 1916 körül (mgt.) megkésve, már kiérlelt életművek integráns részeként, más törekvésekkel összefonódva ismerte meg, ennek ellenére azonban nem állítható, hogy közvetlen hatása nem volt, vagy hogy a japonizmus ne lett volna fontos indító erő néhány művész számára. Különösen azok számára, akik - mint Rippl-Rónai vagy Csók István - már korábban, Franciaországban megismerhették. Kortársaihoz hasonlóan a japonizmust Csók István nemcsak a modern művészeti mozgalmakra jelentős hatást gyakoroló forrásnak, hanem az új modern művészet részének is tekintette. A magyar művészek, a hazai kritikusokhoz hasonlóan, magukévá tették a japán metszetek értékét felfedező francia elméletírók, így Théodore Duret és Edmond de Goncourt véleményét, mely szerint „az egész impresszionizmus [...] a fényes japán impressziók szemléletéből és utánzásából született".24 „Manet, Whistler, Degas, Monet, az impresszionizmus, egész modern iparművészetünk a japán grafikára vezethető vissza, annak örökségéből él"- írta a grafikai művek nemzetközi kiállításáról beszámoló Olgyai Viktor.25„A felkelő Nap fénye és a virágzó cseresznyefák távoli illata beleivódott az európai kultúrába"-vélte Nádai Pál, aki a japonizmust szintén azonosította az impresszionizmussal.26 Bölöni György a korszak rajzfelfogását, a vonal uralmát, valamint a gazdag koloritot és a színek elrendezésének megújhodását kötötte megismeréséhez.27 A hazai kelet-kultusz 19. századi begyökerezettségét sem lehet figyelmen kívül hagyni a magyarság keleti eredeztetésének, a népművészeti motívumok gyűjtésének, a viseletek ábrázolásának Csók esetében igen fontos tradíciójánál. A népéletkép kultuszában a keletiség-tudat jelentkezése akarva-akaratlanul is számot tevő tényező volt. Csók István műveinek egy része a japonizmus körébe tartozik, míg más része a távol-keleti szobrászat, illetve a buddhizmus iránti érdeklődését mutatja. Művei tökéletesen beleillenek a hazai kelet-kultusz sokszínű palettájába, melybe például Kövesházi Kalmár Elzától kezdve Boromisza Tiborig, a legkülönbözőbb felfogású művészek tartoznak. Műveik között, ahogy Csóknál is, találunk tisztán formai alapú japonizálást, illetve a buddhizmus hatására született alkotást. A japán fametszetek természetábrázolását, motívumait Csók István az impresszionista és szecessziós mesterekhez hasonlóan, vagy mintájukat követve építette be A tavasz ébredése (kát. 36.) című vásznába, melyen a tradicionális fogalmazású nőalak a tavasz, az ifjúság allegóriája, de lehet az ifjú álmodozásában megjelenő elérhetetlen vágykép is. A figurákat dús vegetációjú tájba helyezte, a plein air tájkép egy-egy részlete az impresszionizmus és a szecessziós japonizmus példája. A jobbról benyúló, a japán fametszetek példájára kiemelt virágzó faágat a festő a történés részévé, érzelmek közvetítőjévé teszi. A szereplők lélekállapotát sűrítetten, dekoratív stilizációként megjelenítő részlet burjánzó élettelisége Csók festészetének legsajátosabb jegye.28 A japán fametszetek egyetlen virágot, fát kiemelő műveihez hasonlóan Csók számos művének centrumában magányos fa áll. Kiemelkedik közülük a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum két festménye. (Bodzafa piros házzal, kát. 90.; Bodzafa egymagában, kát. 91.) A szecessziós stilizálás e kiemelkedő példáival szemben az Almafavirágok (kát. 89.) az impresszionista szerkesztés, a kivágás eszközeinek használatát mutatja. A posztimpresszionista elvek későbbi, hagyományosabb szerkezetű munkáin is megjelentek. (Virágzó barackfa, kát. 111.) Ismert japonizáló képmotívumot használt fel a festő a Mulató társaság pávával (kát. 94.) és a Nők pávával című festményein.29 Farkas Zoltán az előbbit Csók„Majálisának"nevezte, s„dekoratív hajlamok érvényesülését"fedezte fel benne.30 Ez a dekoratív jelleg elsősorban a festmény bal oldalára helyezett, a másik oldal több figurás jelenetét is ellensúlyozni képes páva jellegzetsen japonizáló motívumának köszönhető. A páva ismert hiúságallegória, valamint a luxus, a vidám együttlét, az életöröm szimbóluma, mely a kortársak számára nyilvánvaló lehetett.31 Jobb oldalon a szabadban mulató társaság látható, mely beleolvad a természeti háttérbe. Mintha Renoir Szajna-parti jeleneteinek hangulata éledne újjá, harsányabb és vaskosabb karakterekkel. A pompás madár mellett csendéleti motívum, szétguruló gyümölcsök láthatók. Az összkép színes kárpitot idéz, édeskés szecessziós hangulatot. A kompozíció V alakot formáz, kisebb méretben a társaság felépítésében is ez a szerkezeti váz ismétlődik. A kompozíció fő IX.8.
