Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Gyönyörök kertje - Gellér Katalin: Hatások kereszttüzében. Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében
GYÖNYÖRÖK KERTJE / GELLÉR KATALIN: HATÁSOK KERESZTTÜZÉBENI X . IX. GELLÉR KATALIN Hatások kereszttüzében Orientalizmus és japonizmus Csók festészetében A magyar művészek tanulóéveikre visszaemlékező írásai, ahogy Csók Istváné is, a legkülönbözőbb eszmék és stilusirányok összetorlódásáról számolnak be.1 A 19. századvégi művészet fővárosaiban, a Párizsban és-a magyarok számára továbbra is jelentős központban - Münchenben tanulók szinte egy időben szembesültek az új és kevésbé új, de még virulens művészeti irányokkal és tendenciákkal. A különböző eszmei és stílushatások sűrítetten, egymástól néha alig elválaszthatóan jelentek meg müveikben. Közülük eddig kevéssé figyeltünk fel a keleti művészet több szinten, több korszakban is jelenlévő szerepére, amit ők többnyire a plein air különböző változataival, a szimbolizmussal, az impresszionizmussal és a szecesszióval összefonódva ismertek meg.2 IX.1. Keleti tárgyak divatja és a japonizmus megjelenése A keleti művészetek közül a japán művészetnek volt a legnagyobb szerepe a 19. század második felében lezajlott paradigmaváltásban. A japán művészet felfedezése elsősorban a francia festőknek és íróknak, valamint a világkiállításoknak volt köszönhető. Az 1862-es londoni, az 1867-es párizsi, a közép-európai régióban különösen jelentős 1873-as bécsi, majd az 1878-as és 1889-es párizsi világkiállítások után ugrásszerűen megnövekedett a keleti művészet iránti érdeklődés. Berendezési tárgyak, különböző díszítő kellékek, bútorok, paravánok, legyezők - kínaiakés japánok vegyesen -egyre gyakrabban bukkantakfel ajómódú polgári otthonokban és a műtermi kellékek között.3 Justh Zsigmond író már 1888-as párizsi, majd 1889-es hazai naplójában megörökítette a nagypolgári otthonok egyébként is zsúfolt enteriőrjeiben feltűnő kínai és japán tárgyakat, maszkokat, legyezőket, lampionokat, porcelánokat, „japáni szalonokat". Az író a műtermek szokványos kellékeként említi a japán metszeteket, továbbá a mindennapi tárgyakat, mint a napernyőket, a művészvilágban a kimonó viselet divatját, a jelmezbálokon a keleti kosztümöket.4 A historizmus egy változataként, múló divatjelenségként örökítette meg a japán tárgyak felbukkanását Marcel Proust is Az eltűnt idő nyomában című regénye egyik fejezetében.5 A keleti tárgyak divatját tükrözi számos akadémikus és szalonfestő munkája, például James Tissot Fiatal nők japán tárgyakat néznek (1869-70 körül) és Munkácsy Mihály Reggel a nyaralóban (1881) című festményei. Keleti tárgyakat helyezett enteriőrjeibe a tehetős hazai polgárság ízlésvilágát megörökítő Margitay Tihamér is. A kikosarazott kérő című (1890) festményén kínai paraván, a főszereplőnő kezében japán legyező látható. A festő gazdagon berendezett műtermében - ahogy például a párizsi vagy a londoni kollégákéban a keleti szőnyegek - medve- és tigrisbőrök mellett japán bútorok is szerepeltek.6 Hasonló módon díszítette műtermét Csók István is: festményein különböző módon - enteriőrök díszítő tárgyaként vagy szimbolikus funkcióban - fel-feltűnnek a festő gyűjteményébe tartozó kínai japán, perzsa és indiai tárgyak. Franciaországban a keleti tárgyakat díszítő kellékként használó historizmussal szemben a japán művészetnek egy merőben más jellegű kultusza is kibontakozott. Az első, a japán fametszetek különös szépségéről szóló megjegyzések Félix Braquemond, Charles Baudelaire és a Goncourt fivérek leveleiben, írásaiban az 1850-es évek második felétől jelentek meg. Edgar Degas a japán metszetek képépítésével már 1865-ben kísérletezett (Krizantémos hölgy). A művészeti életben egyre meghatározóbb szerepet betöltő japán divat Philippe Burty kritikustól 1872-ben i IX.1. A Cernusci múzeum nagyterme Párizsban, 1890-es évek
