Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Molnár Erika: A melankólia vége. Csók István Vénusz című képe restaurátor szemmel
É G I ÉS FÖLDI SZER M / Vili. MOLNÁR ERIKA: MELANKÓLIA VÉGE 171 Vili. MOLNÁR ERIKA A melankólia vége Csók István Vénusz című képe restaurátorszemmel Vénusz születése Az alakrajzot és festést tanító Székely Bertalan a Zrínyi kirohanása, Lotz Károly pedig a Fürdő után című képén dolgozott éppen, mikor a 17 éves Csók István felvételt nyert az Országos Királyi Mintarajztanodába. Első mesterei által, valamint kötelességérzetéből fakadó szorgalma segítségével hamar kibontakoztak képességei. Hibátlan karakterérzéke, magabiztos grafikai és festői technikája lehetővé tette, hogy Münchenben, majd Párizsban is tanulmányokat folytathasson. 1889-ben, 24 évesen már mindent tudott a historizáló romantikusokról, az akadémiai idealizáló naturalistákról, a neobarokk zsánerfestőkről, a plein air szimbolistákról. Néhány évig maga is könnyedén és sikeresen mozgott a szalonokban kedvelt és elismert stílusok, műfajok és technikák között, amikor 1897-ben, 32 évesen Nagybányán felismerte, hogy virtuozitása, spontaneitása, személyes érzéseit kifejező gondolatai és valóságélményei sérülnek, ha nem igazítja tehetsége legfőbb jellemzőihez stílusát. Lázadt a parafrázisok ellen, lázadt önmaga ellen, mert tehetsége okán ezt megtehette. Csók belső lázongásának egyik jele, hogy a nagybányai festők kiállítása előtt feldarabolta Melancholia című nagyméretű képét. E kép megmaradt töredéke a ma Vénusz néven ismert festmény, (kát. 11.) A teljes kompozíció elképzelését segíti számunkra egy 1904-ben publikált monokróm versillusztráció, melyet Csók Balassi Bálint „Az én szerelmem haragszik most reám" című verséhez készített, (kát. 128.) Első benyomások Ez a Vénusz még sokkal inkább Bastien-Lepage vagy Pierre Puvis de Chavannes alakjainak belső magányosságát közvetíti, mint az 1900-as évek elején Csók által festett aktok kihívó érzékiségét. A plein air kompozíció indokolja az impresszionista ecsetkezelést, de ez csak a tájképi elemekre jellemző. A hangsúlyos levegőperspektíva, a meghatározó sötét-világos és a mesterien alkalmazott komplementer kontraszt erős plaszticitást ad a csak finoman modellált figurának. A szórt fény ellenére, akárcsak egy műteremben, meghatározható a fény iránya. A vörös drapéria és a karok kapcsolatának tisztázatlansága mutatja a festés közbeni változtatások mértékét és bátorságát, és a kompozíció„befejezett"befejezetlenségét. Vili.6. A festmény állapota, készítése után 114 évvel A vékony festék- és a még vékonyabb alapozóréteg jól kötődik a hordozóhoz. Az alapozás vékonyságát jól érzékelteti, hogy a hátoldalon a festés közben átszivárgó oldószerek szokatlanul élesen kirajzolják Vénusz alakjának tükörképét. A festővászon textúrája Vénusz testének Csók által többször átdolgozott felületét és a pasztózusan megfestett rózsákat kivéve mindenhol jól érzékelhető. A festményt feszítéskor a jobb szélén lehajtották, húzószél nem készült. Az idők folyamán a vászonhordozó megereszkedett, tartását elvesztette. Súrlófényben vizsgálva megfigyelhetők voltak a festékréteg függőleges irányú megtörései. Legerősebbek a kép bal felső részén a vászon szálirányában, valamint a Vénusz testén futó törések. A képfelület erősen szenynyezett volt, a vékony lakkréteg elsárgult és beopálosodott. Különösen jelentős és nagymértékű a vászon textúrájának mélyedéseibe ülepedett szennyeződésréteg. i Vili.5. A művész szignója a restaurálás előtt Vili.6. A festmény jobb oldalán hiányzik az eredeti húzószél
