Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Budai Rita: Csók István és a bibliai nők
166 . ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VII. BUDAI RITA: CSÓK ISTVÁN ÉS A BIBLIAI NŐK VII.10. VII.11. VII.10. Ferdinand Bol: Thámár és Júda, 1644 VII.11. Horace Vemet: Thámár és Júda, 1840 Az 1906-os párizsi alkotás bizonyosan Dávid király leányátörökíti meg, akinek történetét Sámuel második könyvéből ismerjük.42 Az ószövetség egyik legdurvább epizódjával van dolgunk, ahol a vérfertőzés, a nemi erőszak, a cselvetés, a szenvedélytől való megcsömörlés, a gyalázatban való cserbenhagyás motívumai egyszerre jelennek meg. E téma kiválasztása újabb bizonyíték Csók István különös érdeklődésére, sőt itt helyénvaló Farkas Zoltán megállapítása, mely szerint Csók lelkében egyfajta „csömörszerű visszhang" élt a perverz erotikára.43 A történet a hirtelen felébredő, elemi erejű, leküzdhetetlen testi vágyról szól (Thámár féltestvére, Amnón megkívánja a szüzet), aminek beteljesülését egy velejéig romlott tanácsadó gonosz csele segíti (az ő tanácsára Amnón betegnek tetteti magát és azt kéri, hogy Thámár ápolja), majd a lány tiltakozása és könyörgése ellenére bekövetkezik az erőszaktétel. A drámai csúcspont az, hogy ezek után Amnón rá sem bír nézni a megrontott lányra:„De utána annyira meggyűlölte őt Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette", és elkergette házából a meggyalázott leányt. A szenvedély és a megcsömörlés, a vágy és az azt hirtelen felváltó undor hátborzongatóan éles és objektív rajza ez, melynek tanulsága az emberi szenvedély törvényszerűségeinek vonatkozásában a mai napig érvényes - feltehetőleg éppen ez az aktualitása vonzotta Csókot ebben a történetben. A didaktikus befejezés (Amnón magára vonta apja, de még inkább Thámár testvérének, Absolonnak haragját, aki embereivel két év múlva megölette őt ezért a gonosz tettéért) annak példáját adja, hogy a testi csáberő és a féktelen szenvedély feltartóztathatatlan következményei a harag, a bosszúállás, a halál. A kép leghangsúlyosabb eleme a tarka ruha (Csóknál széles fekete-fehér csíkos), mely a bibliai szövegre és a ruhadarab szimbolikájára utal: „Thámáron tarka ruha volt, mert ilyen köntösbe szoktak öltözni a király szűz lányai", és amikor kikergették és bezárták utána az ajtót, „Thámár hamut hintett a fejére, és meghasogatta a tarka ruhát, amely rajta volt. Kezét a fejére kulcsolta, és jajveszékelve járt-kelt". A ruha tehát a szüzesség, a királylányi tisztesség és becsület jele volt, annak megszaggatása pedig mindezek elveszítésére utal. Bár ez a történet nem tartozik a legismertebb ószövetségi epizódok közé, a barokk festészetben számos megjelenítésével találkozhatunk. Csók azonban nem a klasszikus, általában kétalakos jelenetszervezést követi (Amnón megragadjaThámárt), hanem csaka megszégyenített és elhagyott leány aktját látjuk, a bibliai eseményre tulajdonképpen csupán az alsó testét félig-meddig eltakaró, megszaggatott ruha utal. A 19. századi francia festészet legismertebb példája Alexandre Cabanel 1875-ben készült Thámár képe (VII.8.), ahol a megrontott leány kétségbeesetten zokog Absolon térdére hajolva, felső teste meztelen, alul díszes aranyszínű köntös borítja. Cabanelt egyébként szintén érdekelték az erotikusán túlfűtött mitológiai és bibliai epizódok és nőalakok. Képileg Csók ihletet meríthetett Jean-Joseph Benjamin Constant orientalista festő 1870-1880-as években készített számos Oc/o/íszk-müvéből, melyeknek különböző változatain gazdag textíliák között kéjesen heverő nőalakot látunk. Csók kezdettől fogva elégedett volt ezzel a művével, hiszen az Emlékezéseimben így fogalmaz: „a »Thamar«, mely térfogatra ugyan kisebb, de mint kvalitás szerintem erősebb a »Műteremsaroknál«", és nagyon megütközött, amikor művét a párizsi Szalonon a második sorba helyezték.44 Elégedettségének jele volt az is, hogy számos variánsát megfestette a későbbiekben, élvezettel változtatva a háttér drapériáját kékről bordóra és vissza, illetve színes, olykor népies, vagy aranyszállal hímzett párnát helyezve a háttérbe, szőke hajzuhatagról barnára vagy vörösre váltva.45 (kát. 18-23.) A csíkos ruha általában megmarad, bár egy-két változaton egyszínű lepel helyettesíti. A variációk a zenei jellegű játékosságot juttathatják eszünkbe: „A derűsszívű virtuóz áthangszerelte zenekarát. Tömörebb szerkezet, teltebb színek, keményebb kontrasztok, zengőbb ritmusok"- írja a Thámár-képekről az egyik publicista.46 A kép érzelmi tartalmáról Csók maga tájékoztat, miszerint az „Thamart, Dávid király leányát ábrázolta, amint összetépett tarka ruhájában siratja elromlott ifjú élete tragédiáját".47 A nő arckifejezése szomorkás, de valójában az érzelem kifejeződése nincs arányban a történtek súlyos-
