Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Budai Rita: Csók István és a bibliai nők
164 ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VII. BUDAI RITA: CSÓK ISTVÁN ÉS A BIBLIAI NŐK VII.8. VII.7. Thámár, 1908 körül (mgt.) VII.8. Alexandre Cabanel: Thámár, 1875 fennen magasztalt a regényeiben. A levágott fejet megcsókoló Salomé alakja Oscar Wilde tragédiájából (1893) és annak Aubrey Beardsley által készített illusztrációiból (1896) vált ismertté. Csók közvetlen inspirációi azonban inkább a müncheni festészetből származhatnak, elsősorban Franz von Stuck művészetéből, aki szintén rögeszmésen tért vissza újra és újra a bűnös nő, az erotikus perverzitás, a femme fatale témáihoz. Bár Csók visszaemlékezésében soha nem említi Stuck nevét, müncheni évei alatt bizonyára látta alkotásait. Stuck Salomé-ábrázolásai későbbiek (1906), de már az 1890-es években megjelent nála a hason fekvő női akt motívuma a Bűn egyik változatán, valamint Szf/'nx-képein.32 (VII.6.) Csóknál a bibliai származású nőalak hasaló aktfigurája - aki a szent levágott fejét ragadozó módjára, mint valami zsákmányt tartja a kezei között - egyben a Szfinxet is megidézi, miként a baudelaire-i költészet értelmezi, ahol a költő gyakran nevezi a nőt szfinxnek. Hasonló gondolat jelent meg ekkoriban Edvard Munch festészetében is: a három életkort bemutató Asszonyok kép alcíme A Szfinx (1893-1899) volt. Végül meg kell említenünk Fernand Khnopff Simogatások című művét (1896, jelenleg Brüsszelben), melyen a Szfinx párductestű nőalakja kéjesen simítja arcát remélt áldozatáéhoz, Oidipuséhoz. A pusztító nő biblikus figurája Csóknál tehát egybeolvad az emberfaló Szfinx mitológiai szörnylényével, de a levágott fejet ölelő leány vérpiros ajkai egyben vámpírszerűvé is teszik őt. Nagyon hasonló, és méretben is csaknem ugyanekkora Csók életművén belül az Akt rózsával (1906), mely ugyanilyen hason fekvő, fiatal, fekete hajú nőt mutat be, kezében azonban egy csokor rózsa van, arckifejezése ártatlanabb.33 A sor a Bűnös asszony alkotással folytatódik 1902-ben, melyet a Műcsarnok tavaszi tárlatára küldött be, később azonban szintén a festő képrombolásának lett áldozata. (VII.4.) Bár maradt fenn róla egy fekete-fehér reprodukció, a feldarabolt képből a festő csak Mária Magdolna alakját tartotta meg (ennek 1923 óta nyoma veszett).34 A kép általában nem kapott igazán jó kritikát, nem találták eléggé fenségesnek, erőteljesnek, meghatónak.35 Emlékirataiban Csók felidézi, hogy a Műcsarnok titkára Ferenczy Károly Józsefet eladják testvérei képéhez (1900) hasonlította az ő művét (a rabbi sárga kaftánja miatt),36 s így itt ismét felmerül a kérdés, hogy Ferenczy biblikus képei mennyiben inspirálták Csók témaválasztását. Bár csak leírásból ismerjük a művész kompozíciójának főbb színeit, a jelek szerint feltűnő volt a riadtan menekülő rabbi ruhájának és Ferenczy képén szintén a jobb oldali előtérben megjelenő sárga kaftános kereskedő ruhaszínének hasonlósága. Csók István hű maradt korábbi érdeklődési köréhez, és továbbra is a nő, a testiség bűne, a megtérés témaköre foglalkoztatta, akárcsak legelső Magdolna-képén, azonban itt az egész, többszereplős epizódot próbálta megjeleníteni. Maga a történet János evangéliumában található37 és az egyik legmegrendítőbb példája a krisztusi szeretetnek és megbocsátásnak. Jézus bölcs válasza („aki bűntelen közületek, az dobjon rá először követ"38) megmenti a házasságtörő asszony életét, és leleplezi a fölötte ítélkezők képmutatását. A bűnös asszony (a szövegben névtelen szereplő, akit a legenda később Mária Magdolnával azonosít) riadtan kuporog a kép közepén, leomló szőke hajzuhataga, világítóan fehér bőre, aranybrokát ruhája szépségét, kívánatosságát,„bűnösségét"emeli ki. Csók párizsi korszaka (1903-1910) jellemzően a szimbolista szellemiség iránti érdeklődésének kibontakozását mutatja, mely dekadens-perverz, olykor „filozofáló" tematikában nyert kifejezést, mint a Vámpírok (VI.7.) vagy a Nirvána (kát. 38.). E korszakban több bibliai szereplőt is megfestett, melyek közül számára a legkedvesebb Thámár alakja lehetett, akit később, alkotásai között alighanem a legtöbb változatban ismételt meg. A legkorábbi vázlat, mely a Thámár pózába állított női aktot ábrázolja, még 1902 körül készült,39 a Párizsban megfestett első nagyméretű kép pedig 1906-ban (VII.9.).40 Nagy szerencse, hogy maga a művész pontosította az Emlékezéseimben,4' kiről is van szó, mivel a szentírásban két ismert szereplő is ezt a nevet viseli: Júda pátriárka menye, valamint Dávid király egyik lánya - és Csók mindkettőt megfestette. A Thámár kép voltaképpen bármelyiket ábrázolhatná (a megkülönböztetést segíti, hogy a másikThámárról festett műnek a Júda gyűrűje címet adta).
