Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
148 ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS Pán halála - az antik motívum A Magyar Szemle 1898. évi 16. száma mitológiai tanulmányt közölt Gyulai Ágost tollából A nagy Pán legendája címmel. A munka amolyan népszerűsítő értekezés, szélesebb olvasóközönség számára. Abból az alkalomból jelent meg, hogy az 1889-ben fiatalon elhunyt Reviczky Gyula verse, a Pán halála immár a zenei világot is meghódította. A budapesti filharmonikusok ugyanis akkortájt mutatták be Mihalovich Ödönnek, a Zeneakadémia igazgatójának ugyanilyen című szimfonikus költeményét. A társtalanság századfordulós útját járó, különös sorsú Reviczky egyik legszebb, mindenesetre leghíresebb költeménye ez, a halála előtt megjelent Magány című kötetből.37 Népszerűsítésében Jászai Marinak és a korban szokásos, ún. nyilvános szavalatoknak is jelentős szerepük volt. Fáik Miksa jóvoltából a versnek akkor már német fordítása is létezett, ehhez jött később Dóczi Jenőé. A tanulmányíró Gyulai ezúttal annak a klasszikus történetnek kívánt utánajárni, amelyen Reviczky versötlete is alapszik. Az ókori forráshoz, Plutarkhosz egy kisebb munkájához ezért itt a Magyar Szemlében saját fordítást is közölt - magyar nyelven bizonyára az elsőt. A De defectu oraculorum utolsó lapjain egy Tiberius császár korában élt grammatikus számol be egy szájhagyomány útján elhíresült itáliai hajóútról. Amikor az utasok a nyílt tengeren jártak, a természet félelmetes jeladásai közepette csodás hangot hallottak. Thamust, a kormányost egy titokzatos hang három ízben is arra hívta fel, hogy ha Aetólia partjainál, Palódesz tájára érve szélcsend fogadja őket, hirdesse ki ezt:„A nagy Pán halott!" A hajós, noha nem értette, eleget tett a kérésnek, s hamarosan látták és hallották valamennyien, hogy a part menti természet keserves gyászba borult. Az eseménynek híre ment, a császár pedig a tudósaitól kért magyarázatot a különös jelenségre. Azok megállapították, hogy a hallott történetben az árkádiai pásztoristenről van szó, ám a talány ezután is talány maradt. Feltételezvén, hogy Reviczky Gyula költeményét mindenki ismeri, a századfordulós cikk szerzője csak egyetlen versszakot közölt a Pán halálából. Nekünk, kései befogadóknak álljon itt annak utolsó két szakasza, hiszen ez vezet majd el Csók nagy munkájáig: „Pán és családja meghalt. Él az Isten: Nem fűben, fában, kőben, de a szívben. A kicsapongó istenek halottak, Kora lejárt a dölyfös boldogoknak, A szenvedők bírják eztán a földet. Édes gyönyör leszen hullatni könnyet. Az erdő hallgatag, szelid magánya A búsulóknak lesz vigasztalása. Ki szomorú nem volt, az mind pogány, Ő rendelé ezt így a Golgothán, Ő, a ki jámbor, irgalmas, szelid S elvette a világnak bűneit." És ím kelet felől, a hol pirosra Leget, párát a hajnal fénye fest: Az ég alján, a földdel összefolyva Feltűnik a kereszt.38 A fenti költemény teljes feltárásaképpen a Magyar Szemle a Pán halála-tematika hatástörténetébe is beavat. Reviczky Gyula legfőbb inspirációs forrását azonban az irodalomtudomány csak jóval később ismerte fel, Komlós Aladár jóvoltából. Eszerint a pogány mesét hirtelen lezáró kereszt szuggesztív szimbóluma - amely csattanóként került a vers utolsó passzusába - nem a magyar költő egyéni invenciója, hanem Turgenyevé, az orosz íróé.39 A nimfák című prózai köl-VI.8. Arnold Böcklin: Faun, 1863
