Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Égi és földi szerelem - Király Erzsébet: Pogányság és Megváltás. Még egyszer Csók István nagybányai korszakáról
ÉGI ÉS FÖLDI SZERELEM / VI. KIRÁLY ERZSÉBET: POGÁNYSÁG ÉS MEGVÁLTÁS 143 csút intő ruhátlan nőalaknak (Vénusznak?). A másik oldalán a képnek egy lila bársonyruhás angyal csellózik."" A romantikus előzmények ismeretében nem kétséges, hogy a kép bújtatott életrajzi vallomás volt. A nőideálok és a természet reneszánsz reminiszcenciákat ébresztő találkozása vált itt eleven tájba transzponált, személyes élménnyé; lírai hangütésű, historizáló allegóriává. Nem véletlen, hogy Csók épp e kép kapcsán avatja be olvasóját a kötelező tapintat ama nagybányai „törvényébe" is, miszerint a félkész műalkotást féltve óvták a kíváncsi tekintetek elől, készültébe pedig soha nem engedtek beleszólni.12 Az egyéniségnek a csoportban dívott, közmondásos tisztelete és a végleges változat türelmes kivárásának követelménye azonban azzal járt, hogy a művész - akár koncepcionális kételyeivel, akár technikai problémáival - olykor magára maradt. Az egész nyáron át folyamatosan alakítgatott és végül a fővárosi Kmetty utcai műteremben befejezett kép miatti aggodalmait Csók Ferenczy Károllyal és Iványi-Grünwald Bélával osztotta meg, közvetlenül a Műcsarnokba való beszállítás előtt. Utólag igyad számot erről:„Sőt, szóltam, Nagybányán nem is egyszer magamtól ráeszméltem, hogy ma szimbólumot festeni tisztára anakronizmus."13 A nagy gyönyörűséggel elgondolt vászon azonban az első nagybányai kiállítás előtti hetekben végleg kiesett alkotója kegyeiből. Csók kíméletlenül felszabdalta, csupán a vörös hajú lányt ábrázoló darabnak kegyelmezett.14 (kát. 11.) A más címeken is emlegetett témát (Peszszimizmus, illetve Isten hozzád, szerelem) Csók persze nem engedte el. Fenntartásai és pusztító szenvedélye ellenére 1900-ban és 1902-ben is átfogalmazta, mindannyiszor a hol éterien tiszta, hol marasztalóan érzéki nő szerepbeli kettősségét, a szent és a profán ihlető feszültségét keresve benne. A tavasz ébredése (kát. 36.) és az „Az én szerelmem haragszik most reám" (kát. 128.) a szépség antik istennőjét Nagybányára idéző képi invenció további származékai. Az utóbbi kompozíció a világos és sötét ellentétén nyugvó, monokróm változat, amely egy Balassi Bálint-vers illusztrációjaként„menekült meg"és él tovább. Ez a felfogás mutatja legjobban a Csók-féle szüzsé kulturális gyökereit, a régi magyar költészet forrásvidékéről hozott, gondolati-szimbolikus töltését, amely oly jól megfért Tiziano szellemével is.15 A festő sosem hangsúlyozott irodalmi kötődéseinek bizonyságaként álljon itt Balassi huszonhetedik verse, az Anna nevére: VI.3. ANNA NEVÉRE KIBEN A SZERETŐJE OK NÉLKÜL VALÓ HARAGJA ÉS GYANÚSÁGA FELŐL ÍR ugyanazon nótára 1 Az én szerelmesem haragszik most reám, Hogy ingyen bánkódom, azt véli énhozzám, Hogy őtet meguntam, Fogadásomat gondolja, hogy megbántam. 2 Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni, Mert ha bánkódom is, látd-é, mire érti, Ő magát mint gyötri? Ha penig örülök, azt is másra véli. 3 Nem hiszi, hogy néki, s nem másnak örvendek, Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek, Egyebet kedvelek, S annak megnyerésén örvendek, nevetek. vu. Vénusz, i89s [kat.n.i
