Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Naturalista éden - Sármány_Parsons Ilona: A fiatal Csók és kora
104 NATURALISTA ÉDEN / V. SÁRMÁNY-PARSONS ILONA: A FIATAL CSÓK ÉS KORA V. 11. V.11. Árvák, 1891 [kát. 8.] von Alt és két szobrász, a cseh Václav Myslbeck és Stróbl Alajos kapta még meg ezt a tekintélyes kitüntetést.) Ekkor írta róla Hevesi Lajos, Bécs ekkoriban legbefolyásosabb művészetkritikusa érdekes szempontú elemzését: „Az idei nemzetközi kiállításon egy egészen kék képet is láthattunk, az Árvákat a magyar Csóktól. Jogosan kapta meg az aranyérmet. A publikum nem keveset ágállt ugyan a kék levegő, a kék fény, a kék árnyékok ellen. De éppen ez a kék hangulat teremtette meg a vigasztalan boldogtalanság benyomását. Ha szürkét használ a festő, az csak balszerencse lett volna, a zöld meg adott volna egy reménysugarat."53 Az Árvák új fázisát jelentik művészetének, azt a pontot, amikor Csók túllép a Bastien-Lepage nevével fémjelzett naturalizmuson, és anélkül, hogy búcsút mondana a realizmusnak, azzal, hogy a színt önálló hangulati tényezőként alkalmazza, az szimbolikussá lényegül, a hangulat hordozója lesz, mintegy megtestesíti a bánatot. Csók azt írja, hogy„víziós kép lett belőle".54 A sugárzó kék szín az első ihletett perctől lényeges eleme volt a képnek, amint a havas téli alkonyat reflexei beburkolták kékbe a szobát és a nőalakokat. A sok próbálkozás után, a ruhaszín átváltása fehérről feketére volt az a váratlan lépés, ami rávezette a festőt arra, hogy megtalálja a kép belső témáját (mondhatnánk a színakkord érzelmi üzenetét), a bánatot, amihez azután jól illett az utólagos névadás is: Árvák. A sötét tónusú kék képből sugárzó hangulat hitele egy fokkal elvontabban ismételi meg az Úrvacsora varázsát. A forma és szín érzéssé lényegül, ami ellenállhatatlan erővel árad a képből. A lámpafény különös hatása is teszi, hogy a megkapóan egyszerű jelenet a lélek csendjével van tele, és szimbolikus erejűvé varázsolja a látványt.55 Ez a hangulati szimbolizmus egyik magyar főműve, amit három év múlva mintegy párdarabként követett Réti István Bohémek karácsonyestje idegenben (1893) című képe.56 Mintha a festőt magát nem fogta volna meg ennek a véletlenül megtalált megoldásnak, a szín átlényegítő erejének a csodája. Elsiklott felette, és nem ment tovább (mint ahogy a vérbeli szimbolisták tették) a szín expresszív erejének a kiaknázását kínáló úton. Helyette egy régóta fontolgatott képtéma felé fordult, a„történelmi horror", Báthory Erzsébet naturalista megfestése lett számára a minden mást háttérbe szorító feladat. Előtte azonban, még közvetlenül az Árvák után, egy különös naturalista képet festett, amely 1892-re el is készült, A cselédszerzőnél címűt, (kát. 5.) Erről a képről, keletkezéséről, sorsáról semmit se árul el a festő. Először az 1892-es müncheni Internationale Jahresausstellungon mutatta be, de nem kapott érmet, és 1892-1893 telén a Műcsarnokban sem keltett kritikai visszhangot, azonban rátalált egy privát vevőre.57 Témáját tekintve A cselédszerzőnél Csók legmodernebb és legönállóbb témaválasztása: a vidéki, paraszti világ jelenetei és a véletlenül szimbolikussá emelt lelkiállapot. A bánat után ez a kép akár egy, a modern nagyvárosban élő, kiszolgáltatott emberek sorsáról készült film egy kockája is lehetne - egy pillanatfelvétel. A véletlenszerűen összejött emberek együttesében a többiektől elkülönülő, ismeretlen„hősnő"sorsa kelti fel figyelmünket. A munkaközvetítő iroda kopár helyiségében ülnek a munkára, szerződésre váró cselédek, közöttük az elegánsan öltözött, kalapos úri kisasszony. A háttérben a falnak támaszkodó nyakkendős férfi fürkészően nézi, de ő nem látszik erről tudomást venni, mélyen elmerül gondolataiban. Finom profilja élesen rajzolódik ki a fekete háttér előtt, és törékeny alakjáról lerí, hogy utolsó szalmaszálként választotta a munkaközvetítőt. A jelenet kérdések sorát indítja el a nézőben, amire nem kap választ, csak élettapasztalata alapján sejtheti az előzményeket és a folytatást. A jelenet szorongató; a fiatal nő izoláltsága és kiszolgáltatottsága, talán a köré sűrűsödő fekete háttér miatt, feloldhatatlannak látszik.58 A fény, az anyagszerűség, a különböző individuumok és változatos karakterek ábrázolása érett mesterre, nagyszerű pszichológiai megfigyelőkészségre vall. Csók egyetlen kirándulása ez a nagyvárosi élet kegyetlen világába, ami a mutheri követelmények szerint is korszerű, modern életképet termett - de nem lett folytatása. A kép hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől, így nem kapott kellő súlyt a festőről szóló írásokban sem. Talányos maradt a témaválasztás ihletője és az is, hogy miért nem lett Csók a modern városi témák festője. A cselédszerzőnél Volt az utolsó festmény ebben a különös, Ferenczy Károly szóhasználatában „finom naturalista" képsorozatban, amelyben mind az öt jelentős kép más és más művészi-sti-
