Gärtner Petra (szerk.): Csók István (1865 - 1961) festészete - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 45. (Székesfehérvár, 2013)
Naturalista éden - Sármány_Parsons Ilona: A fiatal Csók és kora
100 NATURALISTA ÉDEN / V. SÁRMÁNY-PARSONS ILONA: A FIATAL CSÓK ÉS KORA V.4. A Glaspalast Münchenben, 1890 körül kavartak,„üzenetük"minden bizonnyal megérintette a magyar festőkolónia tagjait is, akik közül nem mindenki zárkózott el annyira a helyi intellektuális élet eseményeitől, mint Hollósy.21 Lyka még évtizedek távolából is emlékezett, hogy milyen nagy hatással voltak rá a fiatal tanár kritikái a Münchener Neueste Nachrichtenben.22 Valószínűleg Muther írásai inspirálták arra, hogy maga is kritikákat kezdjen írni. A plein air naturalizmus évei Ami a naturalista modern kortárskép témáját illeti, túlnyomó többségében a vidékről jövő magyarfestők számára nem az ipari, hanem a paraszti munka jelenetei voltak jól ismertekés megszokottak. Annál is könnyebb volt ebből a témakörből meríteni, mert remekművek megfestésére való alkalmasságát a mélyen csodált és ünnepelt francia mesterek, Jean-François Millet, Jules Breton és Jules Bastien-Lepage képei fényesen bizonyították. Persze a magyarok számára mindig megmaradtak ihletőnek Munkácsy paraszti témájú jelenetei is és a vidéki kortárs nyomor hazai dokumentumai. A kortárs naturalista irodalom témái, a szegénység és a kétkezi munka jelenetei nagy méretben megfestve alkalmasnak tűntek arra, hogy a fiatal festők demonstrálják, mennyire modernekés korszerűek. A magyarok az 1888-as nemzetközi kiállításon viszonylag jelentős számban állítottak ki (38 művet). A külföldi kritika elsősorban a kiemelkedő kvalitású, de hagyományos felfogású portrékat emelte ki Benczúrtól, Munkácsytól. Ekkor állította ki Strobentz Frigyes első merész plein air képét A gyümölcsösben címmel, amelyen egy igen egyszerűen öltözött fiatal lány nyúl fel egy vékony almafaághoz, míg mögötte, a napsütötte fűben egy kisgyerek és egy távolabbi nőalak látszik. Az ellenfényben megfestett almaszedő idealizálástól mentes, kissé félszeg alakját körüljárja a fény. Mivel csak fekete-fehér fotó maradt róla, rekonstruálhatatlan az összbenyomás, a színek ragyogása, de így is nyilvánvaló, hogy ezzel az 1886-ban festett legelső képével Strobentz teljesen egyedül állt nemcsak magyar kortársai, de a németek között is; a figurális plein air naturalizmus úttörője lett. Sajnos a lányalak kissé sutára sikerült, az érdektelen modell nem tette eléggé vonzóvá, vagy legalábbis feltűnővé a képet. Strobentz talán a kép visszhangtalansága miatt nem folytatta ezt az utat; az ő palettája is„beborult"az évek során, és később sűrű árnyékokba burkolta modelljeit. Számára Leibl festésmódja és témaválasztásai lettek a tiszta festőiség mérvadói. Lyka Károly a Nemzeti Szalonban 1904-ben rendezett retrospektív-Strobentz kiállítás kapcsán írta, hogy A gyümölcsösben című képpel a festő „megelőzte [...] azt a nagy naturalista zenebonát, amelyet 1888 táján Bastien-Lepage képeinek a Glaspalastba való bevonulása keltett".23 Lyka abban látta a magyarázatát annak, hogy „a kép hatása nem lehetett nagy", hogy hiányzott belőle a közvetlenség. Mindenesetre 1904-ben a kritikus még élénken emlékezett a nagy fordulatra,„amelyet a képírás Münchenben a nyolcvanas évek második felében vett".24 „Naturalista fordulatként" lehet jellemezni az 1888-as magyar festészeti stílusváltást, bár voltak előzményei, ha nem is Bastien-Lepage szürke palettájának, hanem Munkácsy, Dietz vagy Leibl stílusának hatása alatt.25 Azokat a képeket, amelyek színválasztásukban is eltértek az akadémiai sötét tónusokat kedvelő hagyománytól,„Hellmalerei"-nak (világos festés) keresztelte el a német műkritika. Csók 1888 őszén áttelepedett Párizsba, hogy a Julian Akadémián csiszolja tovább tudását, és belekóstoljon a „fény városának" művészi életébe. Egy sor magyar festő járt akkor oda, így Rippl-Rónai, Ferenczy Károly (akivel Csók barátságot kötött), Pataky László és Iványi-Grünwald Béla.26 A nagy élményt minden bizonnyal a város gyűjteményei és pezsgő művészeti élete jelenthette. A Julian Akadémián William-Adolphe Bouguereau korrigálta rajzait.27 Néhány aprólékos precizitással megrajzolt akttanulmány (V.3.) és édesapja portréja (II.6.) is megmaradt ebből az időből. Párizs 1888-ban már lázasan készült a világkiállításra, és az ott élő fiatal festők minden bizonnyal arról álmodoztak, hogy kiállíthassanak a Szalonban és a világkiállításon. Félszázaddal később írt visszaemlékezéseiben Csók alig említ képet, ami hatott volna rá; az 1888-as Szalonról
