Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)

Bevezetés

Bevezetés

„Valami gyözelmecskét, édes Móricom! Különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben” - írta 1848. december 29-én kelt magánlevelében Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Perczel Mór tábornoknak, arra kérve, hogy hadtestével vegye fel a harcot a Kisalföldön és Eszak-Dunántúlon keresztül Budapest irányába előrenyomuló császári hadsereggel (Hermann 2001, 188). Perczel hadtestével 1848. december 29-én bevonult Mórra, ahol a csata előestéjén a szájhagyomány és a kapucinusok latin nyelvű krónikája szerint a magyar honvédek a rendház udvarán tábortüzek mellett ettek, ittak és táncoltak. A móri kapucinus szerzetesek ekkor még egy kivételével német anyanyelvűek voltak. Közülük az egyetlen magyar szerzetest meg is rótták a krónikában, hogy ez alkalommal együtt mulatott a honvédekkel és a „gatyás parasztokkal”.

A móri vereség Perczelt egész életében elkísérte. Alig egy hónappal a móri csata után csapatai az Országos Honvédelmi Bizottmány utasítására Ceglédbercelről Szolnokra vonultak vissza. Cegléd környékének elbeszélő hagyománya szerint ez azért történt, mert egy jósnő azt jósolta Perczelnek, hogy ne kezdjen csatát olyan helyen, amelyik hasonlít a nevére, mert ott vereséget szenved (Bércéi ~ Perczel). A tábornok hitelt adott a jóslatnak, mert Mórnál, amelynek helységneve keresztnevével azonos, már vereséget szenvedett. Szabadságharcunk író krónikása, Jókai Mór, aki egy tucat könyvet szentelt 1848—49-nek, Nomen est omen című elbeszélésében dolgozta fel a Perczel-anekdotát (Kedves 2002, 102-103). Perczel Mór Mór Moornak Moorért című eposzában szólt az ütközetről, mivel „az ezen csatában elesett vitézek emlékére emelt oszlop leleplezési ünnepélyének alkalmával” a móriak 1874. december 30-án táviratban üdvözölték őt:

Még se tagadhatom el, hogy keblemen ez oszlop,

Melly lön emelve dicsőségét örökíti azoknak,

Kik hősök mind, védve szabadságot s hazáért Elszántan küzdők, meghaltak nyílt csatatéren,

Melly szent lelkesedéstek fény tanúsága ezentúl.

(Erdős 1998, 309-310.)

A móri csatában részt vevő, megsebesült vagy elesett magyar honvédek és császári ellenfeleik emlékét nem csupán a móri honvédemlékmű, hanem Fejér megye északi