Lukács László: Az 1848-as móri csata emlékei - Szent István Király Múzeum közleményei. A. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2008)
Mihálka Endre honvéd altiszt naplója a móri csatáról
27 MOÓRI NAGY CSA TA 1848 deczember 30-dikán Igen nagy az ellen száma, Nagy munka vár a huszárra, Agyú s puska golyót szórva, Lesz a honvédnek ma dolga. A ház előtti őr fegyverre kiáltott, az őrszemeket azonnal behúztuk, sorakoztatva befelé a városba vezettük, hol mindenütt dob és trombita riadót hirdettek, s robogva rohantak kifelé a városból; az ágyuk és a huszárok gyors lépésekben vágtattak kifelé, tömött sorokban, s a zászlóaljak gyorsan vonultak dobpergés mellett a harcztérre kibontott zászlókkal; zászlóaljunk is öszpontosulva jött szembe velünk, melyhez azonnal mi is csatlakoztunk, s ki vonultunk a városon felül, a kisbéri út mellett jobbkéz felől csata rendben állított bennünket Patay őrnagy, ki szép fehér paripán ülve farkasgubában volt, zászlóaljunk arczban volt felállítva a város végén kívül, előttünk egy kis hegymagaslaton az ágyuk voltak elhelyezve, mellettünk egyvonalban balról a Miklós huszárok, ismét azokon túl a Beregi önkénytes nemzetőr század, azontúl miként volt azt nem tudom, mert a nagy köd mindent eltakart; a Zrínyi és Hunyady zászlóaljak, harczlánczban voltak kibocsátva; a harcz megkezdődött az ágyukkal, a császáriak irtóztató ágyutüzelést bocsátottak ránk mert igen sok és nehéz ágyúik voltak, ellenben nekünk igen gyenge és kevés, azoknak az ágyujók a legkisebb 6 fontos (itt a golyót kell annyinak érteni), 8-12-18 és 24 fontos sugár és vetágyujok volt, így nekünk 18 fontos sugárágyunk talán nem is volt, vetágyuink csak kevés, ágyúgolyó melyek a sűrű ködöt utóbb szétverték, úgy sikítottak a ködöt hasítva, mint a sertés mikor lefogják, az ágyúgolyók, melyek igen sűrűn hullottak ránk, zászlóaljunkból több embert kicsapott, a 6-dik század 1 -ső szakaszából, melyben szélről a főhadnagy hátamegett a 3-dik sorban volt helyem, mellettünk a 4-dik tagot azaz 3 embert egyszerrel kicsapott egy ágyúgolyó, kik azonnal szétmarczangolva szörnyet haltak, és mellettök többen elestek a légsulytól, az egész szakasz hullámzásban volt; itt voltam legelső csatában, miről valaha a Franczia hadjáratról beszélni hallottam, a Lipcsei ütközetben részt vett hadastyánoktól; itt most annak szemtanúja voltam, itt láttam az első harczi vért, mindenfelől a halált várva magamra és nekem jó kedvem volt, mintha nem is a harczmezején hanem tánczvigalomban lettem volna, lelkesítő beszédet és verset szavaltam, többi közöl ezt: Fel harczra vitézek a kürt riad, Fel, a vitéz koszorút arat, Ki vérmezőben ölni vagy Rontani ősi sereg, Fent aczéllal vaskezében Mind gyáva a ki remeg.
